A Biblia több helyen is ugyanazzal a felszólítással fordul az emberekhez: „Legyetek szentek!” Bár ez a mondat első hallásra szigorúnak vagy akár elérhetetlennek is tűnhet, a bibliai értelemben vett szentség jóval többet jelent, mint erkölcsi hibátlanság vagy vallásos szabályok pontos betartása.

Sokan úgy gondolnak a szentségre, mint egy olyan állapotra, amelyben az ember nem követ el hibát és mindig tökéletes döntéseket hoz. A Szentírás azonban más képet fest. Az Ószövetség eredeti héber szava, a qadosh azt fejezi ki, hogy valami elkülönített, különleges célra félretett, Istennek szentelt.

Ez a jelentés a templomi eszközök példáján is jól látható. Egy kehely vagy tál nem azért volt szent, mert értékesebb lett volna a többi edénynél, hanem azért, mert kizárólag Isten szolgálatára használták. Ugyanez az elv vonatkozik az emberre is. A szentség azt jelenti, hogy valaki életét Istennek ajánlja.

Maga Isten adott először példát erre, amikor elkülönítette a hetedik napot. A szombat nem más a többi napnál azért mert Isten saját céljára rendelte. Izrael népe ennek megtartásával is kifejezte, hogy más értékrend szerint él, mint a körülötte lévő népek. Ez a különbözőség azt a célt szolgálta, hogy mások is felfigyeljenek arra, milyen az az Isten, akit követnek.

Izrael története ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szentség soha nem jelentett bűntelenséget. Isten tisztában volt azzal, hogy népe újra és újra elbukik, ezért rendelkezett az engesztelés napjáról is, amikor áldozatot mutattak be a bűnök bocsánatáért. Ez arra emlékeztet, hogy az Istennel való kapcsolatban mindig volt helye a bűnbánatnak és a visszatérésnek. Az Újszövetség ugyanezt a gondolatot viszi tovább. Péter apostol levelében arra bátorítja a keresztényeket, hogy életük minden területén tükrözzék Isten jellemét.

A szentség a legapróbb hétköznapi döntésekben válik láthatóvá. Abban, hogyan beszélünk másokról, miként bánunk a pénzzel, hogyan reagálunk az igazságtalanságra, vagy éppen képesek vagyunk-e megbocsátani azoknak, akik megbántottak bennünket. Ezek a hétköznapi helyzetek mutatják meg igazán, mit jelent Istenhez tartozni.

A keresztény ember feladata nem az, hogy tökéletesnek mutassa magát, hanem hogy életével Istenhez való tartozását tükrözze. A valódi szentség abban rejlik, hogy valaki kész újra és újra Istenhez igazítani az életét még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy más utat választ, mint a körülötte lévő világ.