Ha megvizsgáljuk Jézus tanításait, ahol a gyermekekről beszél, és más hasonló bibliai szakaszokat tanulmányozunk, akkor elkezdhetjük jobban megérteni, hogyan kellene jobban hasonlítanunk a kicsinyekre.
A mai hívők sokat tanulhatnak abból, ahogyan Jézus a gyermekekkel bánt. Ahogyan tanításaiban megmutatkozott, a gyermekek olyan tulajdonságokat szimbolizálnak, mint a hit, az alázat és Isten szeretete az Ő népe iránt. A gyermekek ártatlanságuknak köszönhetően az igazságosság egy szintjét is tükrözik. Ha a mennyország a gyermekeké, akkor a felnőtt hívőknek törekedniük kell arra, hogy minél inkább hasonlítsanak fiatalabb társaikra.
„De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.”
Máté 19:14
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Jézus nem azt mondja, hogy a mennyország a felnőtteké, hanem a gyermekeké. Mi a különbség a gyermekek és a felnőttek között? A kérdés megválaszolásához vizsgáljuk meg a gyermekek helyzetét a bibliai és a modern társadalomban.
A gyermekek úgy érkeznek a világra, hogy rengeteg gondoskodásra és tanításra van szükségük. Nem függetlenek, hanem teljesen a szülőktől vagy a gondviselőktől függenek. Ez csak akkor változik, amikor idősebbé és ideális esetben bölcsebbé válnak. Gyakran úgy tekintünk a gyermekekre, mint akiknek útmutatásra van szükségük, és úgy nézünk magunkra, mint akik mindent tudnak. Ebből a versből azonban azt következtethetjük, hogy nekünk is inkább a gyermekekhez hasonlóan kellene a bölcsességre törekednünk. Jézus világossá tette, hogy földi erőfeszítései az elveszettek megmentésére irányultak (Lukács 19:10). Az elveszetteknek útmutatásra van szükségük.
Jézus nem tud minket vezetni anélkül, hogy mi ne ismernénk el először, hogy szükségünk van rá. Ez egyenértékű azzal, amikor a gyermekeket a szülő neveli. Ha nem ismerjük el a szülő – Isten – iránti igényünket, megfosztjuk magunkat a bölcsességtől. Vagy ami még rosszabb, kizárjuk magunkat Isten országától. Egy másik kulcsgondolat ebben a versben az, hogy Jézus arra inti tanítványait, hogy ne akadályozzák meg a gyermekeket abban, hogy Hozzá jöjjenek. Ezt azután mondta, hogy megdorgálták a gyerekeket. Ennek a szakasznak egy másik értelmezése a fizikai korlátozásokon kívül az, hogy ne erőltessük a rossz tanításokat a kicsinyekre. Jézus azokat akarja tanítani, akik hajlandóak követni Őt, és a gyermekek még inkább hajlandóak tanulni, mint a felnőttek (Jakab 1:5).
„És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok. Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.
Máté 9:20-26
Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a furulyásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt. Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt. És híre ment ennek az egész vidéken”.
Ez a szakasz példát ad Jézusnak a felnőttekkel és egy gyermekkel való kapcsolatáról. Az asszony, akit Jézus meggyógyított, teljes hittel közeledett hozzá, és megkapta a kért gyógyulást. A következő csodában Jézus olyan felnőttekkel találkozik, akik nem hisznek. Egy csoport ember gyászolta valakinek az elvesztését, bár Jézus azt mondta nekik, hogy nem halt meg. Annak ellenére, hogy Ő igazat mondott nekik, nem hittek, és kinevették. Ezek az emberek talán azért nem hittek, mert saját szemükkel mást láttak. Ha a saját megfigyelésük alapján úgy tűnt, hogy a lány halott, nem volt okuk az ellenkezőjét gondolni, különösen, ha nem követték Jézus Krisztust. Jézus kihasználta ezt az alkalmat, hogy ne csak meggyógyítsa a gyermeket, hanem ki is nyilatkoztassa az Ő hatalmát.
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
Máté 18:1-4
Jézus ezekben a versekben egyenesen azt mondja, hogy követőinek, a felnőtteknek meg kell alázkodniuk, mint a gyermekeknek, hogy bejussanak a mennybe. Az alázatosságot úgy határozhatjuk meg, hogy az ember szerényen viszonyul a saját fontossági szintjéhez a többi emberhez képest. A gyermekek az alázatosságot abban mutatják meg, hogy képesek meghallani és elfogadni mások utasításait. Ez magában foglalja a tanárokat, a szülőket és más felnőtteket is.
A gyerekek a tekintélyt parancsoló személyiségekre reagálnak. Jézus a tekintélyt jelentő személy. Ahhoz, hogy megengedjük neki az irányítást az életünk felett, alá kell vetnünk magunkat neki. Ezt csak alázattal érhetjük el. Jézus itt nem azt mondja, hogy a gyerekek fontosabbak, mint bárki más. Ez azt jelentené, hogy az emberek elveszítik fontosságukat, minél idősebbek lesznek. Ehelyett Jézus azt mondja, hogy az alázat által nagyobbak leszünk, mert jobban az Ő képmásához igazodunk.
„És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!”
Máté 18:5-7
A gyermekek mindig is igényelték a felnőttek védelmét. Ez igaz az emberi civilizációkban és az állatvilágban is. Jézus figyelmezteti azokat, akik ártani akarnak a gyermekeknek, jelezve, hogy ez a bizonyos bűn különösen felháborító számára. A kisgyermekek védelméhez hasonlóan ez a védelem Isten gyermekeire, a hívőkre is vonatkozik. A Bibliában újra és újra előfordulnak olyan történetek, ahol Isten népe háborúban állt egy másik népcsoporttal. Akár megnyerték a csatát, akár vesztettek, a végén mindig támogatta az Ő népét. Védelmet és helyreállítást nyújtott, amikor jónak látta. Isten ma is így bánik a hívőkkel.
Az Ó- és Újszövetség korában és ma is a gyermekek jelentős szerepet játszanak a társadalomban. Megvédjük gyermekeinket, neveljük őket, és úgy irányítjuk őket, ahogy mi gondoljuk a legjobbnak. A gyermekek a férjet és a feleséget szülővé teszik. Értelmet adnak a család kifejezésnek. A Bibliában rengeteg vers szól arról, hogyan kell bánnunk a gyermekekkel, és hogyan kell törekednünk arra, hogy minél inkább hasonlítsunk rájuk.
Bár senki sem marad örökké gyermek, arra a következtetésre juthatunk, hogy ugyanazok az igazságok, amelyek a fiatal korúakra vonatkoznak, ránk is érvényesek. Isten gyermekei vagyunk. A Biblia azért utal ránk így, mert ugyanolyan okokból támaszkodunk Istenre, mint ahogyan egy gyermek támaszkodik a szülőre. Szükségünk van Isten bölcsességére, tanítására, védelmére, gyógyítására és még sok másra. Azáltal válunk Isten gyermekeivé, hogy elismerjük az Ő helyét az életünkben. Minél alázatosabbak vagyunk, annál inkább meg tudjuk ezt valósítani. Ez csak Jézus Krisztus által lehetséges.
Forrás: Crosswalk
