Érdekesek vagyunk mi emberek. Annyi minden tépázta meg a bizalmunkat, hogy időbe telik, míg a legfőbb jóban, Istenben is képesek vagyunk bízni.  Amikor imádkozunk hozzá, az a „meglepő”, hogy soha nem hibáztat vagy kárhoztat. Még akkor sem, ha valami nagyon csúnya, hívőhöz méltatlan bűnbe vagy viselkedésbe kerülünk. Ha nem menekülünk a mismásolásba, tagadásba, akkor precízen elénk tárja, mi is történt, és miután szégyelljük magunkat, és sajnáljuk a történteket – megbocsát. Ez a felejtős féle megbocsátás, ami azt jelenti, hogy többet nem hozza fel. A tenger mélyére került, nincs, aki onnan felhozza. Ezt kell nekünk is egymás felé megtanulnunk, hogy a bocsánattal együtt jár a felejtés is. Nincs évekig tartó odadörgölés, nincs felemlegetés, nem beszélünk sem az érintettnek, sem másnak arról az esetről. Elfelejtjük. Teljesen. Ha nem, akkor bajt hozunk magunkra, mert ott van a: bocsásd meg, miképpen mi is megbocsátunk. A felejtés nélküli megbocsátással saját bocsánatunkat kockáztatjuk, ami azért nem játék. Nem éri meg a neheztelés óemberi, rothadó, elhúzódó élvezete.

Ha bajba jutunk, akkor felmerülhet, hogy Isten mindenről tud, tehát ezt is látta, hogy ezzel fogok találkozni. Mivel pedig mindenható, megtehette volna, hogy ide sem engedi a közelembe. Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy nem is szeret annyira, tehát nem érdemes bízni benne. Olvasva a Bibliát szembeszökő, hogy a legnagyobb hitű, leghűségesebb emberek is komoly nehézségekbe, sőt életveszélyes helyzetekbe kerültek. Az ilyen helyzeteknél nem az a kérdés, hogy mit tesz, vagy nem tesz Isten, hanem, hogy mi hogyan reagálunk. Ilyenkor derül ki, milyen szinten van az iránta való bizalmunk. Aki csak akkor tud Istenben bízni, amíg jól mennek a dolgai, az használja őt. Jó, ha van, mert majd tud segíteni, ha kell. Ez teljes félreértése a hitnek, ahol mi szolgáljuk őt, nem pedig ő minket. 

Ábrahámot elhívta az Örökkévaló egy olyan vidékre, amit nem ismert – odament. Feláldozta volna az ígéret egyetlen esélyét, a saját fiát, mert hitte, hogy akár feltámadás útján is visszakaphatja. Azért az óriási távlatú bizalom volt! A három ifjú nem volt hajlandó a bálványt imádni – még a halálos ítélet árnyékában sem. Észak-Koreában egy hívő családot elfogtak a hatóságok, majd az apát, és gyermekeit külön-külön beásták egy-egy gödörbe. Azt mondták, hogy akkor engedik ki őket onnan, ha megtagadják Jézust. Az apa mondta gyermekeinek, hogy tartsanak ki, mert nemsokára találkoznak Jézussal. Mindnyájukat betemették, mártírok lettek itt a földön, de óriási jutalmat kaphatnak majd a Mennyben. A hit olyan szövetség, ahol meghalt értünk Jézus, és mi is meghalunk érte. Naponta a bűnnek és a világí kívánságoknak – és ha úgy alakul, akkor az életünk sem drága.

Jézus megmondta a Hegyi beszéd magvetős példázatában, hogy mi csábíthat el Istentől. Ez lehet: az Ige meg nem értése, felszínesség, üldözés vagy baj, földi élet gondjai és a feltétlen meggazdagodás szándéka tartozik még ide. Ezek között van, ami elcsábít, és van, ami eltaszítana. Ez utóbbi a gond, a nehézség. Valami torz elállítódás miatt lehet olyan, amikor a nehézség közepette otthagyjuk Istent. Egyszerűen nem bírja el a lelkünk a nyomást, és megfutamodunk. Ez addig is elfajulhat, hogy durva bűnökbe (pornó és társai) is belemegyünk, csakhogy lekerüljön rólunk a nyomás. 

Jézus azonban a legjobb Mester és Tanító. Az ő iskolájába járunk, s mint valaki megjegyezte: ha egyesre vizsgázunk valamiből, akkor újra lehetőséget ad, hogy kijavítsuk. Egészen addig ismétlődnek az ilyen helyzetek, amíg meg nem tanuljuk, hogy ott maradjunk mellette. Akkor újabb tananyag következik, mondjuk türelemből vagy kedvességből.

Jézus odaadta az életét értünk, vállalva a kárhozatot, a fájdalmakat, hogy mi élhessünk. Ennél nem lehet jobban kimutatni a másik iránti szeretetedet. Ennek mélyre kell mennie bennünk, és elhatározássá nemesednie.

Bármilyen nehézség, tragédia, baj vagy hiány történne is, bízom Istenben és Jézusban. Ők tudnak megoldást adni a legkétségbeejtőbb helyzetben is – tele van ilyenekkel a Biblia, és ez ma is így van. 

Vagy türelmet kapunk, hogy elviseljük, vagy jön a megoldás, és megszűnik a fájdalom.

Minél nehezebb, annál inkább ragaszkodjunk hozzájuk.