Izráel népe igen rövid emlékezetűnek bizonyult. Amikor éhesek vagy szomjasak voltak, rögtön elfelejtették, hogy Isten mindig gondoskodott számukra ételről és italról. Amikor erős ellenséggel találták magukat szembe, akkor nem jutott eszükbe, hogy Isten megszabadította őket Egyiptomból úgy, hogy még harcolniuk sem kellett (4Móz 14,1–4). A 4Móz 21. fejezetében Izráel népe kezdi megunni a csodálatosan érkező mannát, és ismét panaszkodik a táplálék miatt. A korábbi hasonló helyzetekben Isten a panaszra csodás gondoskodással felelt (2Móz 15,22–27; 16,1–17).

Ezúttal azonban természetfeletti ítélet volt a válasz, mérges kígyók formájában. Ez a csapás azután is megmaradt, hogy a nép beismerte bűnét. Ekkor Isten nem egyszerűen eltüntette a mérges kígyókat, hanem megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen rézből egy kígyót. Mózes ezt a kígyót egy póznára tűzte. Izráel népe a kígyó köré gyűlt, ott talált gyógyulást. Az izraeliták könnyen megfeledkeztek arról, hogy Isten hogyan gondoskodik róluk, de azt nem felejtették el egyhamar, hogy miként menekültek meg a kígyóktól.

Az embernek néha szüksége van arra, hogy valami emlékeztesse Isten hűségére. Nem csupán Izráel volt hajlamos megfeledkezni Isten korábbi tetteiről és másban keresni a biztonságot. Ahogyan Izráel bűnének – a 4Móz 21. fejezetében – megvolt a következménye, úgy minden ember minden bűnének megvan a maga következménye, végső soron a halál és az Istentől való elszakítottság. E következmények nem szűnnek meg egy csapásra akkor, ha valaki beismeri a bűnét, mint ahogyan Izráel bűnvallása után sem távolította el közülük a kígyókat Isten.

Ugyanakkor Jézus azt mondta, hogy ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fog ő is fölemeltetni (Jn 3,14–15; 12,32–33). Jézus közbenjár népéért, és ő fizette meg népe bűnének árát a kereszten. Ahhoz, hogy az ember meggyógyuljon a bűn fullánkjától és a haláltól, arra van szüksége, hogy Jézushoz menjen, és hittel tekintsen rá, ahhoz hasonlóan, mint amikor Izráel föltekintett a kígyóra, és így meggyógyult.

Amikor az élet nehéz, akkor az embernek szüksége van valamire, ami emlékezteti őt arra, hogy Isten azon van, hogy a világot kigyógyítsa a bűnből és következményeiből. Jézus ez az emlékeztető. Ahogyan a rézkígyó meggyógyította Izráel népét a kígyómarásból, úgy Jézus a gyógyulás népe számára a bűn átkából.

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

4MÓZES 21,4–9