Van egy érdekes döntési helyzet, amikor belekerülünk egy számunkra szoros helyzetbe. Ekkor derül ki igazán, hogy a szívünk mélyén mennyire bízunk Istenben. És ez kimondottan igaz a hívőkre, akik az Ő gyermekei. Ez persze felveti a kérdést, hogy lehet nem bízni Benne? Bizony lehet, mégpedig azért, mert fokozatosan értjük meg, hogy Isten jó, s hogy minden helyzetben rábízhatjuk magunkat, mert törődik velünk.

Ahogy telik a hívő élet, az egyes élethelyzetek egyre mélyebb és mélyebb rétegeket érnek el bennünk a bizalom bányájában. Hogyan lehet „semmi felől nem aggódni”, amikor két órája nem jön már a rokonod a gyerekeddel, és egyiküket sem éred el mobilon. Időbe telik, míg rájövünk arra, hogy „minden a javunkra van”, s hogy csak annyit enged meg, amennyit az Ő segítségével ki tudunk bírni, meg tudunk oldani, és idővel át tudunk jutni rajta. Ezért lehetséges az a megállapítás, amit egy ismert lelkész mondott, hogy: utólag visszanézve, élete legnehezebb időszakai bizonyultak a legáldásosabbaknak.

Amikor nyomás alá kerülünk, akkor egy érdekes folyamat játszódhat le bennünk. Mivel tudjuk, hogy Isten látja a helyzetünket, s hogy Ő mindenható, megtehetné, hogy megszünteti a problémát, de nem teszi. Ez már közel van ahhoz a megállapításhoz, hogy jószerivel Ő hozta vagy hozatta ránk a bajt. Ez a logika kihagyja a Bibliát az értelmezésből, és eljuttatthat bennünket oda, hogy akkor jobb, ha elhúzódok Istentől, mert „neki” köszönhetjük azt az egészet. Jób eseténél pontosan ez történt. „Felesége ezt mondta: „Még mindig kitartasz amellett, hogy ártatlan vagy?! Átkozd meg Istent, és halj meg!” De Jób ezt felelte: „Úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed!” (Jób 2,9.10).

Ez túlmutat a kétféle hozzáálláson, mert ha „megátkozod” vagyis Istent okolod a problémádért, akkor elkezd elhalni a hited és a reményed, és egyre inkább magadra maradsz. Erre mondja Jób a frappáns válaszát, hogy használja a hölgy az eszét, mert az ész tudja, hogy nem szabad nekitámadni az Örökkévalónak – soha, de soha. Azért, mert Ő szeret bennünket a legjobban, hiszen Ő alkotott, Ő küldött jó szándékkal ebbe a világba.

Vannak olyanok is, akik egy nehéz, elhúzódó problémánál egészen alja és durva bűnükbe vagy szenvedélyekbe menekülnek, hogy ne is kelljen látniuk, hallaniuk azt. Ám ez egy csapda, hiszen minden probléma megoldása annál könnyebb, minél közelebb vagyunk Istenhez. El kell tökélnünk magunkban, hogy bármilyen helyzet is áll elő, Isten felé mozdulunk. Ő hoz megoldást, ad feloldást, szabadít és ment ki. Neki van ereje, rálátása és tökéletes az időzítése is.

És minél több ilyen szoros élethelyzeten vagyunk túl, ezt egyre mélyebben értjük meg – egyre érettebb bizalommal. Nem véletlen, hogy az egész Biblia erről szól: bízzunk Benne, mert szeret bennünket. Számtalan történetnek ez az üzenete, Ábrahámtól, Dávidon át Pálig. Ahogy ez a szép ének is ezt fogalmazta meg a Reménység Estén: