Erőfeszítések, amelyeknek jó lenne meglátni az eredményét, átélni az érzést, hogy megérte meghozni azokat az áldozatokat – magadért vagy másokért. Aztán volt, aki megérte, volt, aki nem. Tanulhatunk példájukból.

Goran Ivanisevic

A közelmúlt horvát focisikereit látva, tudjuk, mennyire tudnak a horvát sportolók küzdeni. Nagyjából fele akkora a területük és a lakosságuk, mint a mienk. A labdás sportokban mindig is nagyon jók voltak, mint például Drazen Petrovic és Modric. A 90-es években feltűnt egy magas, balkezes, elképesztően jól adogató teniszező. Az 1971-es születésű Goran huszonévesen a világ legjobbjai közé emelkedett, de a legnagyobb versenyeken sorra peches volt. Párosban kétszer került a Roland Garros döntőjébe – mindkétszer vesztettek. Wimbledonban háromszor játszhatott egyéniben a rangos kupáért, mindháromszor (1992, 1994, 1998) kikapott, kétszer döntő játszmában. Aki játszott már döntő szettes sportágban, tudja, mennyire fáj az ilyen. 2001-ben egy hosszú ideig tartó sérülés után tért vissza, és addigra úgy tartották, hogy ő lehet az egyik legjobb játékos, aki nem nyer Grand Slam tornát. 125. volt a világranglistán, korábbi eredményeire való tekintettel kapott szabadkártyát, és így indulhatott Wimbledonban. Eljutott a döntőig, ahol újra döntő szettig kellett küzdenie, de most ő nyert. Hatodik döntőjében végre ő diadalmaskodhatott. Szabadkártyás indulóként soha senki nem nyert a négy nagy versenyen. Hogy milyen érzéseken, lehúzó hatásokon kellett átverekednie magát, azt csak az tudhatja, aki maga is megjárta az életnek eme völgyét. Példája azóta is világíthat sok sportoló előtt, aki a csúcs előtt csúszik vissza a hegyről, de újra nekivág, hátha most sikerülni fog. Hányakat vesznek fel negyedszerre, ötödszörre az orvosira, addig pedig segédápolóként dolgoznak egy kórházban. Mert, ahogy valaki megállapította: „Orvosnak nem tanulnak, hanem születnek”. De az élet sok területén van szükségünk erre a képességre, hogy egy célnak, egy probléma megoldásának, vagy akár egy gyermek születésének újra nekiveselkedjünk. És mekkora öröm, ha sikerül!  

Semmelweis

Ismerjük a történetét. Felfigyelt arra, hogy a bábáknál sokkal kevesebb anya hal meg fertőzés miatt, mint a boncolástól átjövő orvosoknál. A büszke gyógyítók nem akarták elfogadni felismerését, pedig a statisztikák őt igazolták. Talán ki lehet számolni, hány száz vagy ezer anya köszönhette neki az életét. Pasteur és Lister bizonyításai nyomán évekkel később fogadták el a fertőtlenítés szükségességét. Életeket mentett, megérte küzdenie, de nem érte meg, hogy széleskörűen alkalmazzák felismerését.

Pál apostol

Merényletek, üldözés, hajótörés, rablótámadás, korbácsolás – kijutott neki bőven a szenvedésekből. Élete végén jószerivel magára maradt, pedig mindent odadott azokért, akik szavai nyomán Jézus követői lettek. Leveleket írt azoknak a közösségeknek, amelyeket alapított, biztatva, tanítva őket. Ugyanakkor olyan átélései voltak, mint senki másnak. Már földi életében a Menny szőtte át életét. Azok a gyülekezetek később megszűntek, így sikertelennek is tűnhet tevékenysége. Ám írásai nemcsak fennmaradtak, hanem az Újszövetségben majdnem annyi oldalt olvashatunk róla és tőle, mint a Jézusról. Mára már milliárdokra tehető azok száma, akiknek megváltozott az élete levelei nyomán. Megérte minden szenvedés, amit vállalt, mert példája és tanításai óriási hatással voltak az emberiségre.

William Wilberforce

Brit képviselő, aki 20 éven át harcolt a rabszolgaság eltörléséért. Összesen 10 és fél millió rabszolgát hurcoltak el Afrikából, de csak 9 millió érkezett meg a szigetországba. Másfél millió embertársunk meghalt a tengeri út során. Kegyetlen számok. Wilberforce előterjesztéseit sokáig elutasították, míg végre 1807-ben nagy többséggel elfogadták a rabszolgaság betiltását. Megérhette küzdelmének sikerét, és ha nem viszi végig ezt a nemes harcot, ki tudja, hányan pusztultak volna még el. 2006-ban megfilmesítették történetét, Amazing Grace lett a film címe. A dal szerzője John Newton, Wilberforce jó barátja és, mentora, maga is rabszolga-kereskedő, aki egy nagy viharban ígérte meg Istennek, hogy őt fogja szolgálni, ha nem süllyed el a hajója. Így is lett, felhagyott utálatos tevékenységével, és mögé állt eme nemes ügynek. Chris Tomlin feldogozásában ebből a filmből láthatunk jeleneteket.

Ha jönnek az élet küzdelmei, nem térhetünk ki előlük, de segítséget kérhetünk – horizontálisan vagy vertikálisan. Magunkért, szeretteinkért, jó ötletekért, nemes ügyekért érdemes harcolni. Persze, csak tiszta eszközökkel. Ilyenkor számíthatunk Isten segítségére is. 

Sok példa biztat bennünket a helytállásra, kitartásra. Volt, aki megérte ügye beteljesedését, igaza sikerre jutását, de volt, aki nem. Jó érzés lehet, de nem ez a lényeg. Csinálni kell, adni kell, imádkozni kell, segíteni kell. Minden pillanata megéri.