Lövése sincs

Desmond Doss a hite miatt nem akart fegyvert fogni, ezért egészségügyi katonaként szolgált a második világháborúban a Csendes-óceáni hadszíntéren. Komolyan vette a Tízparancsolatból a „Ne ölj!” felszólítást. Ezért aztán gúnyolták, cikizték, bántották a seregben, sőt volt olyan bajtársa, aki megfenyegette, hogy az első bevetésen lelövi. Megítélése akkor változott, amikor segített a többieknek, meneteléstől feltört lábuk fájdalmát enyhíteni, és volt, hogy egy társa elájult a hőségben, Desmond pedig a saját kulacsából adott neki inni. Végül megengedték, hogy szanitéc lehessen.

Történetét a meredek sziklafal neve alapján, a Hacksaw Ridge (Fegyvertelen katona) című film örökítette meg. Négyszer sebesült meg, és a legutolsónál hárman lapultak egy aknagödörben, amikor egy kézigránátot dobtak rájuk. Desmond el akarta rúgni maguktól, de az felrobbant, és 17 repeszdarab fúródott a lábába, ám vérezve is próbálta a bajtársait kimenekíteni. Amikor végre hordágyra került, ismét megtámadták őket, és Desmond azt kérte, hogy inkább egy másik, súlyosan sebesült társát vigyék hátra helyette. Visszafelé menet egy mesterlövész eltalálta a bal karját, amit sikerült rögzítőkötésbe tennie, visszajutott a bázisukra, ahol ellátták sérüléseit, majd később leszerelték.

Hőstetteiért maga Truman elnök tüntette ki, de Kennedy is meghívta a Fehér Házba. Desmond nem akart emberéletet kioltani, de menteni azt igen. Egészen elképesztő, hogy milyen helyzeteket vállalt, hogy kimenthesse sebesült társait. Egyetlen fegyvere volt: a Biblia, és hozzá a hite. Ha látta, hogy megsebesül egy bajtársa, a leghevesebb pergőtűzben is odament ért, és kihozta onnan – akár pár méterre a japánoktól is.

Okinawán az első hét után, a 120 méter magasan fekvő Hacksaw Ridge sziklaszirt ostrománál csapatának kétharmada odaveszett. Mindenki visszavonult, csak ő nem. Mentette a sebesülteket, leengedte őket egy kötélen, majd azt kérte Istentől, hogy hadd menthessen meg még egyet. Csak ezen a napon, 1945. május 4-én, 75 társa köszönhette neki az életét, többen köztük olyanok, akik újoncként bántották őt. Az utolsó rohamnál sebesült meg, de akkor is kész volt feláldozni magát, hogy másokat megmenthessen. Ez teljesen olyan, mint Jézus hozzáállása – nem véletlen, hogy az ő tanítványa volt. Glover százados, aki újonc korában el akarta zavarni a seregből, ezt mondta róla: „A világ egyik legbátrabb embere volt, és a helyzet iróniája, hogy végül ő mentette meg az életemet.” Desmond 2006-ban, 87 évesen ment oda, ahol már nincsenek sebesültek, mert ott már mindenkinek begyógyulnak a sebei.

Hasonló védelmet élt át, a 20. század második felének talán legnagyobb hatású Biblia tanítója, Derek Prince is. Az Észak-afrikai hadszíntéren szolgált – ugyanúgy, mint Desmond – egészségügyi katonaként. Amikor lőtték őket, akkor egy idő után észrevették, hogy arrafelé, ahol ő tartózkodott, nem hullanak lövedékek. Emiatt aztán több társa is odament a közelébe, mert ott ők is biztonságban voltak. Később pedig feleségével és nyolc örökbefogadott gyermekükkel a Jeruzsálemért folytatott harcok során élték át Isten speciális védelmét. Ez a biztonság a következő miatt lehetséges: „Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló, a Felséges a menedékem! Ezért nem ér el téged a veszedelem”.

Van hamis biztonságérzet is, ami lehet babona, vagy bármilyen másban való hit. Az Egri csillagokban Bornemissza Gergőt elfogták a szultán elleni sikertelen merénylet után, és az őt őrző katona furcsa rajzokat mutatott neki. Gergő látta, hogy azok magyar várak tervrajzai, de azt mondta a töröknek, hogy varázserejű lapok, melyek megvédik a harcban, ha magára teszi őket. Hajván az információért szabadon engedte főhősünket, aki Eger ostrománál láthatta, amint egy ágyúgolyó végképp szertefoszlatja (gazdájával együtt) ezt a tévhitet.

Itthon is éltek/élnek ilyen megóvottak közöttünk, csak kevesen ismerjük történetüket. A Kárpátaljáról hét évre a Gulágra hurcolt református pap, Zimányi József története is ide illik, hogy miként őrizte meg, és hozta haza őt Isten. Nem a fronton volt, de – mint a könyvéből kiderül – a munkatábor felért egy harcmezővel. Volt viszont valaki, akit az oroszok ellen küldtek harcolni, és ott élhette át a védelmet. Egy göncruszkai hívőt behívtak a második világháborúba katonának, ő pedig eldöntötte, hogy nem fog senkit sem megölni. Ezt úgy tudta megtenni, hogy minden rohamnál valamennyivel feljebb, a levegőbe lőtt. Egyszer sem sérült meg, fogságba esett, majd épségben hazatért. Neki ezt diktálta a lelkiismerete.

Erre a történetre többféle gombot is lehet varrni, de a lényeg, hogy létezik ez a fajta védelem, mert létezik a Védelmező. És hányszor érezzük azt, hogy háborús élethelyzetekben vagyunk, és tele vannak harcokkal a hétköznapjaink. Ez a védelem ide is érvényes, csak kérni kell. És bízni abban, akinek van hatalma arra, hogy bármilyen helyzetben vigyázzon ránk, és kimentsen onnan.

„Még ha ezerszám hullanak is melletted, s tízezren a közeledben, téged akkor is elkerül a pusztító.”

Zsoltár 91,7