Roboám három nap gondolkodási időt kért a válaszadáshoz. Az idősebb tanácsadók azt javasolták Roboámnak, hogy teljesítse az emberek kérését, ezzel megnyerheti a támogatásukat. De Roboám inkább azokra a fiatalokra hallgatott, akikkel együtt nőtt föl. Ők azt mondták neki, hogy még keményebb munkát követeljen, így kényszerítve térdre az embereket. Még egy hízelgő mondást is költöttek, amely azt sugallta, hogy Roboám erősebb és hatalmasabb, mint apja, Salamon.

Roboám nem a megfelelő véleményre hallgatott, és rossz döntést hozott. Ez a döntés okozta, hogy Izráel két különálló királyságra szakadt: a déli Júdára és az északi Izráelre. Roboám az Izráelben valaha élt legbölcsebb ember fia volt, mégis ostobán inkább a vele egykorú fiatalokra hallgatott, nem pedig az idősebbekre. Esztelensége nemcsak az ország kettészakadásához vezetett, de végső soron ez volt a későbbi fogságnak is az oka. Salamon egész életében igyekezett bölcsességgel fölvértezni fiát a Példabeszédekkel (Péld 5,1.7; 7,1.24). Salamon szerette volna őt fölkészíteni arra, hogy bölcsen uralkodjon, de Roboám ostoba volt.

Ez a tragédia egy új – és jobb – király után kiált, aki bölcsen uralkodik, és újra egyesíti Izráelt. Ezt a királyt úgy hívják, hogy názáreti Jézus. Ő a Messiás, aki a Példabeszédek minden bölcsességének a megtestesítője (1,1–7; Ézs 11,1–3). Bölcsessége meghaladja Salamonét (Mt 12,42). Ő az a Fiú, aki testben és bölcsességben, Isten és az emberek előtt való kedvességben egyre növekedett (Lk 2,52). Ahogy Ezékiel megjövendölte, Isten egy nap majd összegyűjti szétszóródott és megosztott népét, eggyé teszi őket egy Király, az új Dávid uralma alatt, aki pásztorolja Isten népét (Ez 37,15–28). E próféciák adják Jézus következő szavainak a hátterét: „Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért”; „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 10,11; 17,11)