Tőle kérjek elnézést? Neki megbocsátani? – hangzik a kérdés, amikor egy feszültség miatt meg kellene állnunk rohanó életünkben. Nem könnyű időt szánni arra, hogy átgondoljuk, mi is kellemetlen bennünk a környezetünkre, és hol bánthattuk meg valamelyik embertársunkat.

Ha problémánk van valakivel, vagy neki velünk, akkor érdemes mélyebbre ereszkedni. Milyen mondatokat mondtam ki, és azokat milyen éllel? Ha tényleg jellemző rám a pletyka vagy a szemrehányás, akkor az mit okozott a közvetlen családtagomnál, munkatársamnál? Milyen gyötrés volt a velem egy fedél alatt lakónak újra és újra hallani a viselt dolgait, amikor ismételten felhoztam azokat? Milyen lehetett neki, amikor nem váltottam be bizonyos ígéreteimet, vagy amikor nem fogtam fel, hogy rossz szokásaim miként nehezítik az életét?

Ha sikerül annyira lelassítanunk, hogy felfogjuk tetteink, mulasztásait hatását a közelünkben levőkre, akkor kezdődik meg az érdemi változás. Elkezd fájni a dolog, és ez fontos fájdalom. Mert neki is fájt anno. És amikor úgy kérünk bocsánatot, hogy addigra valamennyire át tudtuk már érezni, hogy mi volt rossz a másiknak, akkor azt az illető is érezni fogja. Nemcsak egy odavetett bocs hangzik el, hanem egy átérzett sajnálat, ami a garanciát jelenti a jövőre nézve, hogy megpróbálok nem tenni olyat máskor. Mert már tudom, hogy az fáj neked. Emiatt jobban vigyázok, nagyobb önfegyelemmel leszek, leállítom magam, bármekkora vonzás is jelentkezne.

Maga az elnézés kérése nagyszerű esemény, de ebben a helyzetben sebezhetővé teszem magam, és ilyenkor megsérülhetek – két okból is. Az egyik, hogy a megbántott fél (vagy környezete) rosszul reagálja le a bocsánatkérésemet, és nem azt adja, amit kérek, hanem kárhoztatást, irgalmatlanságot vagy megalázást. Ezért az ilyen helyzetben csak annyira szabad kiszolgáltatnom magam a valaha megbántott embertársamnak, amilyen mértékben meg is tudom védeni lelkemet, ha kellemetlenül vagy bántóan reagálna. A bocsánatkéréssel mindig felvállalunk egy sebezhetőséget is, és lehet, hogy sokaknak ezért nehéz ez a művelet.

Ám ha jól felkészülünk, akkor minden elem pontosan a helyén lehet. Rontottam, megbántottam, felfogtam, sajnálom, bocsánatot kérek, sebezhetővé válok, felkészültem, megvédem magam, ha rossz reakció jönne, nem okozok emiatt újabb bántást, lezárom az esetet, és megyek tovább, a tanulságot leszűrve. Így járjuk be a teljes kört, ami egyes pontokon – például, ha kedvesen, elengedően reagál – könnyűvé is válhat. Mivel óhatatlan, hogy ne rontsunk a kapcsolatainkban, ez a fajta készség a másik megértésére, és a megbántás miatti elnézés kérése, egyre olajozottabban tud menni. Másrészt meg kell tanulnunk egészségesen viszonyulni, ha ennek mi vagyunk az alanyai.

Fantasztikus (bár ritka) érzés, amikor valaki bocsánatot kér tőlünk valami miatt, és érezni, hogy felfogta, és sajnálja, amit okozott nekünk. Ekkor aztán teljes felejtéssel párosítva el kell engedni a történteket, s újra bizalmat szavazni neki. Mert nem az a lényeges, hogy hibázik-e valaki, hanem hogy miként reagál a hibáira – mondta egy ismert üzletember, és igaza van. Adóként és fogadóként is érdemes jól kezelni ezeket a helyzeteket, mert évek óta megromlott kapcsolatok állhatnak helyre általuk – néha meglepően rövid idő alatt.

Ugyanez igaz Isten felé is. Ha valaki felismeri egy bűnét, és bocsánatot kér érte, akkor nem mindegy, hogy átgondolva teszi, vagy csak vallásos rutint követve. Jézus megmondta – és a tapasztalat is ezt igazolja –, hogy akinek több bűnét bocsátotta meg, az jobban szereti őt. Mert az elkövetett bűnöket azért tudja megbocsátani, mert átvállalta azok büntetését a kereszten. Emiatt meggondolom, hogy azok újbóli elkövetésével fájdalmat okozok-e neki, s bármennyire vonzó is, nem teszem meg, nem mondom ki azt a rosszat.

Az a szenvedés köt össze bennünket Jézussal, amit azért vállalt, hogy az én viselt dolgaimért bocsánatot kaphassak. És lehet tőle tanulni, hogy mennyire nem hibáztat, mennyire tökéletesen meg tud bocsátani, és soha többet nem hozza elő azt a szégyenletes tettemet. Emiatt szűnhet meg az önvád, a szégyen, és önnön magam hibáztatása, ami a másik oka lehet a sérülésemnek. Mert ha a másik el is enged, én nagyon szigorúan, sőt kegyetlenül tudok bánni magammal. Nem szabad. Szeresd magadat, mint… – szól a felhívás, és az egészséges önszeretet gyógyító hatású. Sajnálom – ez a kulcs a változáshoz. Mert akkor változom. Így mindnyájan változhatunk. Jobbá lesz ettől a világunk.

„Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték. Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság.”

Zsoltárok 32,1.2