Mikeás reménnyel teli üzenetének az volt a célja, hogy bátorítsa Isten népét, amikor Isten ítéletével kellett szembesülniük. Üzenete nem kisebbítette a közelgő pusztulás súlyát, sőt: Mikeás mindent megtett azért, hogy érzékeltesse Isten büntetésének a komolyságát, amelyet hamarosan rájuk szabadít bűneik miatt.

Mikeás próbálta kibillenteni őket abból a hamis biztonságérzetből, hogy az Istennel való különleges szövetségi kapcsolatuk miatt nem érheti őket baj. Júdában a legtöbben úgy vélték, hogy Jeruzsálem bevehetetlen város, hiszen ott áll Isten temploma, Isten pedig népe között lakik. Ezért a próféták figyelmeztetéseit is figyelmen kívül hagyták. Azt gondolták, hogy Isten biztosan nem engedi, hogy a szent várost lerombolják, bármennyire gonosszá vált is a nép. Mikeás keményen bírálta Júdát ezért a gőgös gondolkodásért és eltorzult logikáért. Isten megvédi nevét a népek előtt. Nem engedi, hogy Izráel meggyalázza dicsőségét, vagy bepiszkítsa jó hírét gátlástalan bálványimádásukkal, amelyet éppen az ígéret földjének a szívében gyakoroltak. A próféta egyértelműen kijelentette, hogy Isten el fogja űzni őket az országból, ha nem térnek meg hamarosan. Isten irgalmas volt hozzájuk, és Mikeás próféciái után még több mint száz évig megkímélte Jeruzsálemet a pusztulástól. Ám mivel tovább folytatták bűnös életvitelüket, végül mégis végrehajtotta az ítéletet Kr. e. 586-ban, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, lerombolták a templomot, az embereket pedig fogságba hurcolták.

Mikeás azonban a reménység szálait is beleszőtte Isten népének szóló, vészjósló árnyakkal teli figyelmeztetéseibe. Visszautalt Isten szövetségben adott ígéreteire, amelyek az ő folyamatos hűségének alapját képezik azok iránt, akiket szeret, és biztosította őket arról, hogy mivel Isten meg akarja tartani az Ábrahámnak tett ígéreteit, mindig gondoskodni fog arról, hogy megtartsa népe egy maradékát. Mikeás előre is mutatott egy jövőbeli napra, amikor eljön az igazi Király, és uralkodni fog Isten népe fölött (Mik 4,2–3). Ez a király békességben uralkodik majd, és újra elhozza a világba az igazságosságot. Sok száz évvel Jézus születése előtt Mikeás azt is megjövendölte, hogy ez a király Betlehemben fog megszületni, és egyszer majd egész Izráel felett uralkodni fog (5,2).

A prófétai iratokra oly jellemző kettősség, hogy az ítélet és a kegyelem egyszerre szólal meg, Isten tökéletes lényéből és sajátosságából fakad. Ő egyszerre szent Isten, aki megítéli a bűnt, ugyanakkor irgalmas könyörülettel fordul népéhez. Isten újra és újra megmutatta Izráel népe számára ezt a két jellemvonását. Mikeás írásai, valamint Isten könyörületes Messiásának, Jézus Krisztusnak a dicsőséges és konkrét ígéretei jelentik ama reménységünk alapját, hogy Isten egyszer majd tényleg újra megmutatja irgalmát választottjainak.

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”

Mikeás 6,8