Még a papok között is voltak olyanok, akik mindenféle förtelmes bűnben éltek. Izráel vezetőinek az alkalmatlansága csak még nagyobb erkölcsi romlásba vitte a népet; egyértelműen megvetették Istent és a szavát. Lázadásuk ellenére Isten mégis megőrzött egy hozzá hűséges maradékot Izráelben, amely szerette őt, és megtartotta igéjét.

Ez a romlott erkölcsi közállapot belharcokhoz és a bírák uralma elleni lázadáshoz vezetett. Látva a környező népek életét, egyre erősödött bennük a vágy egy olyan király után, aki mindnyájuk vezetője lehetne. Minthogy a szomszédos hatalmak miatt állandó fenyegetettségben éltek, folyamatos zaklatásoknak kitéve, azt akarták, hogy egy király vezetése alatt egyesülve meg tudják védeni magukat. Sámuel figyelmeztetése ellenére (1Sám 8,6–20) kitartottak e szándékuk mellett, míg végül Isten megadta, amit kértek. Elhívott egy embert, aki látszólag minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amely egy jó királyt jellemez: jóképű és magas volt, ráadásul uralkodása kezdetén a hadviselés terén is remekelt. Isten népe sorsvetés útján választotta ki Sault, aki azután negyven évig volt a vezetőjük (1Sám 10). Azonban végzetes hibája volt, hogy uralkodása második felében sorozatosan figyelmen kívül hagyta Isten parancsait. Lázadásával kiváltotta Isten haragját; Isten megvonta tőle támogatását, és engedte, hogy Saulra rászakadjon rossz döntéseinek minden következménye.

Isten még Saul uralkodásának idején megbízta Sámuelt azzal, hogy kenje föl Izráel királyává Dávidot. Az ifjú Dávid egyre ismertebbé vált Istent követő bátorságáról és elkötelezettségéről, ezért Saul először még vezető szerepet is adott neki az izraelita hadseregben. De aztán, ahogy Dávid népszerűsége tovább növekedett, Saul megijedt, és féltékeny lett Dávid sikereire, végül pedig egyenesen az életére tört. Mivel Saul nem engedelmeskedett Istennek, Isten Dávidot emelte föl és tette királlyá, aki engedelmeskedett parancsainak, és úgy vezette Izráelt, ahogyan Saul sohasem volt képes.

Izráel egyesített királysága rámutat, hogy Isten miként vezeti népét bizonyos emberek megbízásán keresztül. Ezek a vezetők azt a feladatot kapták, hogy Isten igéjét közvetítsék, és Isten jellemét tükrözzék vissza, ezáltal úgy vezetve Izráelt, hogy Istennek engedelmeskedjen mindenben. A bűn meggátolta ezeket az embereket abban, hogy olyan vezetők legyenek, amilyennek Isten látni szerette volna őket; ez rávilágít arra, hogy egyetlen ember sem lehet tökéletes vezető Isten népe számára. Egyedül az igazi Király, Jézus Krisztus az a vezető, aki hűségesen képviseli Istent és az ő akaratát az emberiség számára.

„Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

1Sámuel 2,2