Jézus: Hatalmas Istenünk és Megváltónk – Titusz
Pál a Tituszhoz írt rövid levelében leginkább a gyülekezet szervezeti kérdéseire összpontosított.
A gyülekezet munkájának központi szerep jut Isten tervében. Pál egész életét az egyház alapjainak a lefektetésére szánta, és számos levelet írt a gyülekezeteknek, hogy biztassa őket: maradjanak hűségesek, és ragaszkodjanak az evangéliumhoz. Két lelkipásztor, Timóteus és Titusz személyes leveleket is kaptak; ezek tanították őket arra, hogyan vezessék gyülekezetüket – Timóteus Efezusban, Titusz pedig Kréta szigetén. Ezeket a leveleket közös néven pásztori leveleknek szoktuk nevezni a levél címzettjének feladata és a gyülekezetvezetéssel kapcsolatos útmutatások miatt. A Görögország közelében található nagy szigeten, Krétán újonnan alakult gyülekezetet erőteljesen pogány kultúra vette körül. Pál ott hagyta Tituszt, hogy vezesse a gyülekezetet, és tegyen rendet benne (Tit 1,5). Ez annál is nagyobb kihívást jelentett, mivel Kréta hírhedt volt gonoszságáról a környéken (1,12).
Titusz jó választás volt erre a nehéz szerepre, hiszen személyesen Pál apostol foglalkozott vele. Timóteushoz hasonlóan ő is több missziói útra elkísérte Pált, aki személyes teológiai és hitelvi képzést nyújtott neki, majd kiküldte, hogy szolgáljon az általuk alapított gyülekezetekben.
Pál ebben a rövid levélben leginkább a gyülekezet szervezeti kérdéseire összpontosított. Kioktatta Tituszt a presbiterek és püspökök szerepéről és a velük kapcsolatos elvárásokról, melyek éles ellentétben álltak az akkoriban sűrűn felbukkanó hamis tanítók jellemzőivel (1,5–16). Ahogyan Timóteust a neki szóló levélben, Tituszt is arra biztatta Pál, hogy bátran és magabiztosan hirdesse Isten Igéjét, mert ez az Istentől rendelt eszköz hoz átformálódást Isten népének az életében (2,1).
Levele végén Pál elmondja, mi az indíték ehhez a komoly kihívást jelentő munkához. Isten kegyelme kényszeríti a vezetőket arra, hogy életüket Isten egyházának a szolgálatára szánják. Jézus miatt fontos, hogy mindnyájan istenfélő, becsületes életet éljenek, miközben várják Jézus visszajövetelét (2,11). Kerülniük kell az erkölcstelenséget és a bálványimádást, hiszen tudják, hogy Jézus imádata messze felülhalad mindent, amit ez a világ nyújthat. És megfuthatják a pályát, amelyet Isten jelölt ki számukra, mivel tudják, hogy örökösei lettek Isten bőséges gazdagságának a mi nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus által (2,13).
„Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.”
Titusz 3,5
