A Példabeszédek 30-ik fejezetének szerzője Ágúr, Jáke fia. Hogy ki is volt ő valójában, azt nem tudjuk, mert csak ezen az igehelyen szerepel a Bibliában. De az biztos, hogy Isten követője volt. Azzal kezdi, hogy önmagát tudatlannak és értelem nélkülinek mondja (Péld 30,2–3). Bevallja, hogy korlátozott a bölcsessége. A bölcsesség Istennel kezdődik, de Ágúrnak az volt a gondja, hogy nem kerülhetett közvetlen kapcsolatba Istennel a mennyben. Az ember nagyon behatárolt, mert nem képes fölmenni a mennybe és visszatérni onnan. Egyetlen emberben sincsen elegendő bölcsesség ahhoz, hogy világot teremtsen, vagy uralkodjék a szelek fölött, tehát nem fér hozzá az igazi bölcsességhez. Ágúr egy egész sor költői kérdést tesz föl, hogy rámutasson: az ember bölcsessége korlátozott. Azt sugallja, hogy az igazi bölcsesség a mindenható Teremtőé – és az ő fiáé (30,4).

Egyetlen ember sem ment föl a mennybe, és nem tért onnan vissza; senki nem képes a markában összefogni a szelet; nem ember teremtette a világot. Mi mégis más helyzetből szemléljük a dolgokat, mint Ágúr. Ő fölvetette a fiú nevének a kérdését, de nem tudott rá válaszolni. Mi viszont tudunk: Jézus Krisztus. Mi már tudhatjuk, hogy Jézus az Istenember, aki leszállt a mennyből, és ő a mi bölcsességünk. Lényegében Ágúr kérdésére válaszolt Jézus, amikor Nikodémussal beszélgetett, és azt mondta: „Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.” (Jn 3,13) Tehát Isten Fiában megvan Isten bölcsessége, és Isten jóvoltából eljött közénk, hogy megossza velünk ezt a bölcsességet.

Hogy hol keressük ezt a bölcsességet? Ágúr a következő két versben válaszol erre. Azt mondja, hogy Isten Igéjében találhatjuk meg úgy, hogy ne adjunk hozzá semmit, és ne is vegyünk el belőle semmit, mert „Istennek minden beszéde igen tiszta” (Péld 30,5). Jézus nemcsak Isten Fia, hanem Isten testté lett Igéje (Jn 1,1–14). Ha Isten bölcsességét keressük, nézzünk Jézusra, és figyeljünk az ő Igéjére.

Ágúrnak, a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van! Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem. Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Szentnek tudományát: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve? Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!

PÉLDABESZÉDEK 30,1–6