Egyszer azt mondta valaki, hogy olyan mértékben vagy képes másokon segíteni, amennyire átmentél már szenvedéseken. Ha Jézusra gondolunk, akkor az ő esetében ez teljesen igaz volt, csak esetleg nem gondolunk arra, hogy velünk is így lehet.
Tasha sok nehézségen ment át, és ezért hatnak olyan gyógyító, vigasztaló erővel az énekei. Lelkes fiatal hívőként indult, de aztán összezavarodott, amikor hiteltelen hívőkkel találkozott. Ez hidegzuhanyként érhet egy odaszánt fiatalt, de tudjuk, hogy tökéletlen emberek a hívők, és időbe telik, míg megváltoznak. Tasha azonban ettől megzuhant, más vallások felé is elkóborolt, sőt az öngyilkosság is megfordult a fejében. Aztán visszatalált Jézushoz, és rájött, hogy nem neki kell keresgélnie, teljesítenie – mint a többi vallásnál -, hanem Isten keresett meg bennünket, ő jött utánunk.
Layton hazatalált az őt váró Jézushoz, és olyan énekeket ír, melyek tudnak segíteni az útkeresőknek, az élet útján elakadtaknak. Az „Into the Sea, It’s Gonna Be ok” (ha a hegyek a tengerbe esnének is, rendben lesz minden) a sötét éjszakákról szól, a félelmekről, az aggódásokról, melyek a lelkünk mélyén mozognak. És akkor Isten olyan velünk, mint mi a rémült kisgyerekünkkel: két kezébe fogja arcunkat, és megnyugtat, hogy ne féljünk, minden rendben lesz.
Egy anya a kórházba menet hallgatta ezt az éneket, és a lányáról énekelte újra meg újra a refrént, aki négy napja volt már benn. Nem találták az okát a heves fájdalmainak, és hazaengedték. Útközben egy másik, ehhez hasonló ének szólt, és a lány egy kicsit már képes volt énekelni. Odáig csak fetrengett a földön, de otthon felmászott az ágyába, elaludt, és másnaptól javulni kezdett. Ilyen ereje van a hívő énekeknek. Mint például a következőnek, mely sokunk életére vonatkoztatható. Látjuk, hogy mire jutottunk saját magunk, s hogy hány hazugságnak dőltünk be. Ám azt kell néznünk, hogy Isten mit tett, és Ő mire jutott értünk és juthat velünk. És akkor elmúlik a szégyenérzet, amit rossz tetteink vagy mulasztásaink miatt érezhettünk, melyek annyira tudtak gyötörni bennünket. Tashát a férje kíséri zongorán, aki lelkileg is ott van mellette, hiszen tudja, milyen háttérből jön, s hogy milyen gyógyulási folyamaton ment keresztül. Look What You’ve Done (Arra nézek, amit te tettél), ahol Matthew West a társszerző, és ez már önmagában egy minőségi garancia.
Mert ha van értelme a nehézségeknek, akkor az mindenképpen, hogy meg tudjuk érteni azokat, akik hasonlókon mennek keresztül. Mert azt érezni, ha a másik is járt már abban a völgyben, és az önmagában biztatás, hogy átjutott rajta, mert akkor én is átjuthatok.
Érdekes, hogy Isten milyen eszközöket választ arra, hogy egyengesse az utunkat. Tasha 2010-ben elindult az American Idol tehetségkutatón, ahol pont abban az évben indult Tory Kelli és Lauren Daigle is. Tasha nem jutott messzire, de ott fogalmazta meg, hogy énekesként érzi a legjobban magát, és ezután fordult teljesen az előadóművészi pálya felé.
Jézus azt mondta, hogy nem mi választottuk őt, hanem ő bennünket, és ő állít rá minket a pályánkra. Nem mindig egyértelmű, hogy mi is ez, de aki hűségesen követi a Mestert, annak kialakítja a mezsgyét, amin járnia kell. És ez az, amit mi is a leginkább élvezünk. Isten azt szeretné, ha azzal foglalkoznánk, amire ki lettünk találva. Mert mindenkinek ez a legjobb. Neki is, nekünk is, és azoknak is, akikre hatással vagyunk. Tegyünk meg mindent, hogy ez a hatás egyre nagyobb legyen. Ha énekesek vagyunk, ha nem.
Forrás: CCM Magazine
