A Királyok első és második könyvével ellentétben – amelyek a fogság jogosságát indokolták – a Krónikák könyvei azzal a szándékkal íródtak, hogy rámutassanak, milyen valóságos az Úr Dáviddal kötött szövetségének ígérete, és ezáltal megerősítsék a nép abbeli reményét, hogy Dávid utóda fog uralkodni, és az ígéretek be fognak teljesedni. Manassé története jó példa Istennek a fogságból hazatértek iránt tanúsított irgalmasságára és hűségére. Ha a Dávid házából való legrosszabb király is visszakerülhetett a trónra a fogság előtt, akkor egészen bizonyos, hogy az Úr irgalmas lesz, és helyreállítja a dávidi dinasztiát a fogság után.

Manassé története megerősítette a fogság utáni zsidóság reménységét: Isten egy napon fölépíti Dávid házát, legyőzi ellenségeiket, és megmenti őket. Manassé története tulajdonképpen egy miniatűr ábrázolása annak, hogy Isten miként bánik népével. Manassé bűnös volt, Babilonba hurcolták fogságba, ahol bűnbánatot tartott, és visszatérhetett az országba. Ahogy Isten visszahelyezte a királyt, miután a fogságban megbánta bűnét, ugyanígy állította helyre az egész népet a babiloni fogság után. Isten hűséges volt a Dávidnak és a népnek tett ígéreteihez – a történtek ellenére is.

Dávid utódainak a Krónikák könyveiben bemutatott alkalmatlansága fölkelti a vágyat Dávid eljövendő, hatalmas Fia, Jézus Krisztus után. Dávid utódai közül egy sem volt tökéletes. Bukásaik ellenére Isten mégis hűséges maradt ahhoz az ígéretéhez, hogy egy nap majd eljön Dávid azon Fia, aki megalapítja az örökkévaló királyságot. Sok évszázaddal a fogságból való hazatérés után Jézus örökké uralkodik, ellenségei a lába alatt hevernek. Ő megtestesíti Dávid, Salamon és a többiek összes jó tulajdonságát, miközben benne nincsen egyetlen rossz tulajdonság sem. A Krónikák könyvei egy nemzetségtáblázattal kezdődnek, és a fogságból való hazatérésre szóló meghívással végződnek. A Krónikák a héber kánon utolsó könyvei, tehát azt mondhatjuk, hogy az 1–2Krón után a Biblia következő szavai ezek: „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” (Mt 1,1)