Engesztelőáldozat: erre van szükségünk
A bűnért való engeszteléshez tökéletes áldozatra volt szükség. Jézus maga volt ez az áldozat.
A bűnért való engeszteléshez tökéletes áldozatra volt szükség. Jézus maga volt ez az áldozat.
A bűn nem marad következmények nélkül. Ez Dávid életén át végigkövethető tény. Dávid történetében sok engedetlenséget találunk, de ott van a bűnbánat és az Istennel való megbékélés is. Ezzel együtt a bűn hatásai egyértelműek. Ebben a szakaszban azt látjuk, hogy Dávid bűne dögvészt hozott a népre, több mint hetvenezer ember halálát okozva (2Sám 24,15). A bűnnek nagyon is valóságos következményei vannak!
Végül Isten kegyelme és irgalma folytán Dávid engesztelést nyert bűnéért. E tragédia helyszínén épült föl aztán Salamon temploma, amely a zsidó nép életének következő szakaszában központi szerepet játszott (1Krón 21,28–22,1). Így egy pontban találkozott Isten népének adott kegyelmes ígérete és Dávid bűnért való engesztelő áldozata (2Sám 24,18–25). Isten képes az ember engedetlenségének förtelmességéből fölragyogtatni az ő kegyelmének szépségét.
Ez a hely és majd később a templom igazából egy sokkal nagyobb engesztelőáldozatra mutat előre, amelyet Isten kegyelme és irgalma egy sokkal hatalmasabb templomban mutatott be. Az istentiszteletről szóló történet, ahogyan Dávid és Salamon életében formálódik, Krisztusra, a legfőbb templomra mutat, aki engesztelőáldozatot mutatott be a hívőkért egyszer s mindenkorra (Jn 2,19–21). A bűnért való engeszteléshez tökéletes áldozatra volt szükség. Jézus maga volt ez az áldozat. Az 1Pt 1,18–21 verse szerint Jézus volt Isten tökéletes és hibátlan Báránya, aki önmagát áldozta föl, hogy Isten előtt megfizesse a hívők bűnének árát.
A zsidó nép nem származása alapján örökölhette az örök üdvösséget, hanem az úgy lehet bárkié, hogyha hisz az evangéliumnak, és elfogadja Jézusnak, a szeplőtelen Báránynak az érte bemutatott áldozatát. Lukács azt írja, hogy Jézus „Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban” (Lk 24,27). Ezek a szerzők pontosan értették, hogy kicsoda Jézus valójában. Ő az engesztelőáldozat. Ő a templom. Dávidnak is őrá volt szüksége, csakúgy, mint nekünk: az egyszer s mindenkorra érvényes, bűnért való engesztelőáldozatra.