Jeremiás 50-ik fejezete az Úr Babilon feletti ítéletét írja le, amelynek be kellett következnie. A Jer 50,4–5 verse arról szól, hogy Izráel és Júda együtt keresi majd az Urat, és „örök szövetséggel” az Úrhoz szegődik. Bár ez az igehely arra vonatkozhat, hogy mindkét országrész maradék lakói visszatérnek földjükre a babiloni fogság után, igazából a messiási korban teljesedik be, amikor Isten egybegyűjti megosztott népét, hogy igazságban, békességben és egységben éljen.

Az 50,6 versben Jeremiás olyan juhnyájhoz hasonlítja népét, amely elkóborolt, és amelyet félrevezettek. A hamis próféták és hamis istenek gonosz és felelőtlen pásztorai voltak Izráel nyájának, ők vezették úgy, hogy eltávolodjon Istentől, és megfeledkezzen arról, hova tartozik. Izráel bárányainak vissza kell térniük az egy igaz Pásztorhoz (Jn 10,11; Zsid 13,20). A Lk 15,1–7 részében olvashatjuk Jézusnak az elveszett bárányról szóló példázatát. Jézus elmagyarázza, hogy a jó pásztor minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy egyben tartsa a nyájat. Még ha kilencvenkilenc megvan is, de egy elveszett, a jó pásztor elindul, hogy megkeresse azt az egyet, és visszaviszi a nyájba. Jeremiás rámutatott, hogy Isten, Izráel Pásztora éppen azon van, hogy nyáját visszaterelje önmagához.

Jeremiás e sorai nagy bátorítást jelentenek a mai hívők számára. Nem számít, milyen messzire kerültünk Istentől, nem lehetünk olyan távol, hogy ne érne el bennünket. Izráel népe nagyon eltávolodott tőle, de Isten folyamatosan magához hívta őket kegyelmesen. A Zsolt 51,19 verse ezt mondja: „A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!” Isten nagyon szeretné, hogy a követői vele maradjanak, de ha netán elcsatangolnak, az igaz bűnbánattal teli, töredelmes szív visszaviheti őket hozzá.

4Azokban a napokban, abban az időben – így szól az ÚR – megjönnek majd Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az URat. 5Sion felől kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Gyertek, csatlakozzunk az ÚRhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe! 6Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket. 7Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az ÚR ellen, aki az ő igazi hajlékuk, az ÚR ellen, aki atyáik reménysége volt.

 JEREMIÁS 50,4–7