Ron Kenoly a modern dicsőítés egyik legmeghatározóbb alakja, akinek dalai világszerte hívők sokaságának életét formálták át. Kenoly egész életén át tartó szolgálatában következetesen hangsúlyozta: a dicsőítés nem előadás, sokkal inkább szolgálat.

Ron Kenoly neve az 1990-es évek elején vált nemzetközileg ismertté, amikor a kortárs dicsőítő zene egyik központi alakjává nőtte ki magát. Olyan énekekkel, mint az Ancient of Days, az Anointing Fall On Me vagy a Jesus Is Alive, új irányt adott a gyülekezeti dicsőítésnek. Az 1992-ben megjelent, élőben rögzített Lift Him Up című albuma minden addiginál gyorsabban fogyott a keresztény zenei színtéren. Sok gyülekezet számára ekkor vált természetessé a nagyszabású, közösségi dicsőítés, amelyben a bibliai szövegek központi szerepet kaptak.

Ezt később további szakmai sikerek követték. A Welcome Home című album, amely Tom Brooks producer közreműködésével készült, a Billboard listáján az év legjobb kortárs dicsőítőlemeze lett, és 1997-ben Dove-díjat is nyert.

Ron Kenoly a 2010-es Ez az a nap!-on a Margitszigeten

Kenoly 1944. december 6-án született a kansasi Coffeyville-ben. Már fiatalon érdekelte a zene, ezért középiskola után Kaliforniába költözött, ahol eredetileg a szórakoztatóiparban szeretett volna érvényesülni. 1965 és 1968 között az Egyesült Államok légierejénél szolgált, és egy slágereket játszó zenekarral járta a katonai bázisokat.

Pályája elején világi R&B-előadóként is dolgozott, Ron Keith művésznéven, majd egy duó tagjaként ért el kereskedelmi sikereket. Később azonban hátat fordított ennek az útnak, hívő lett, és hosszú éveken át kereste a helyét a gospelzenében. Első keresztény albuma 1983-ban jelent meg, amelyet ezt egy nehéz, anyagi szempontból bizonytalan időszak előzte meg. Egy későbbi interjúban őszintén beszélt arról, hogy nyolc éven át szinte ismeretlenül, minimális bevétellel énekelte dalait, mégis eltökélten hitt abban, hogy az Istentől kapott ajándékot használni kell, bárhová is nyílik ajtó előtte.

Szolgálata igazán akkor bontakozott ki, amikor 1985-ben csatlakozott a kaliforniai San Joséban működő Jubilee Christian Centerhez, ahol dicsőítésvezető, majd zenei pásztor lett. Ettől kezdve tudatosan hangsúlyozta a dicsőítés fontosságát. Később a közösség zenei nagykövetévé nevezték ki, és országszerte segített gyülekezeteknek saját dicsőítő szolgálatuk felépítésében.

Gyakran hangsúlyozta, hogy az istentiszteleten egyensúlynak kell lennie az ige és az imádat között. Úgy vélte, ha az egyik a másik rovására kerül előtérbe, az könnyen szélsőségekhez vezethet. Tanításaiban visszatérően idézte Jézus szavait arról, hogy Istent lélekben és igazságban kell imádni.

Kenoly a zenei szolgálat mellett tanulmányaira is nagy hangsúlyt fektetett. Zenei diplomát szerzett az Alameda College-ben, teológiai mesterdiplomát, majd doktori fokozatot is elnyert az egyházi zene területén. Számos felekezet vezetői és dicsőítők pásztorai szerint jelentős szerepe volt abban, hogy a gyülekezeti dicsőítés új hangsúlyt kapott.

Élete későbbi szakaszában Közép-Floridába költözött, de továbbra is aktívan utazott, tanított és szolgált világszerte. Több könyvet is írt a dicsőítés témájában, részben a Jubilee Christian Center alapítójával, Dick Bernallal közösen.

Halálhíre után sokan emlékeztek meg róla a közösségi médiában. Tony Suarez lelkipásztor például „korunk egyik legnagyobb zsoltárosának” nevezte, felidézve egy pandémia utáni sátoros alkalmat, ahol Kenoly a kilencvenes évek hangulatát idéző dicsőítést vezetett. Szavai szerint Kenoly valódi ajándék volt egy egész nemzedék számára.