Az első és az utolsó

Akár gazdag valaki, akár szegény, akár művelt, akár nem, akár előkelő, akár alacsony származású, az idő nem gyorsít és nem lassít senki kedvéért. Minden egyes nap ugyanannyi időt kínál mindannyiunknak, és egyikünk sem tudja, melyik lesz a legutolsó napunk. A mi emberi korlátainkkal szemben Isten független az időtől. Ő az első és az utolsó; ő a kezdet és a vég.

Sajátos kijelentés ez; egyedül Isten mondhatja el magáról, hogy ő egyszerre az első és az utolsó. Ezzel elkülöníti magát a nemzetek állítólagos isteneitől. Ezekkel a fából vagy kőből készített istenekkel ellentétben Istennek nincs kezdete vagy vége. Ő tart kézben minden eseményt a kezdettől az idők végéig.

Ő vetette meg a föld alapjait, nevezte el egyenként a csillagokat, és végül ő fogja megváltani az egész teremtett világot saját dicsőségére. Ezzel a kijelentéssel Isten arra emlékeztette izraelita hallgatóságát, hogy jól teszik, ha odafigyelnek rá, mert a többi nép bálványai semmivel kapcsolatban nem képesek bármit is mondani (Ézs 48,14).

Hasonlóan szólt a feltámadott Krisztus az újszövetségi gyülekezetekhez A jelenések könyvében; ugyanezzel az örök természetére vonatkozó kijelentéssel szólította fel őket arra, hogy fogadják meg szavát. Ő „az első és az utolsó” (Jel 1,17; 2,8), és az ő szava bizonyos.