Az atyai ház – az Atya háza

Itt a földön minden átmeneti és mulandó – néha nagyon is fájdalmasan. Ám ami Istenhez, Jézushoz kapcsolódik, az örökkévaló. Ebben a kettősségben élünk, és ezt meg lehet szokni. Ha nem tudnánk, hogy Isten sokkal messzebb számol, akkor az itteni elmúló dolgok, kapcsolatok, helyek csak fájdalmas múltat jelentenének, ám így mindezek az örökkévalóság felé vezető utunknak a fontos és emlékezetes állomásai. Minden esemény, átélés, találkozás – de még a tragédiák, a gyász is – átváltozik, ha mindaközben bízunk Istenben. Még nem látjuk, de hisszük, és úgy is van, mert a Biblia igazat mond. Ha ezt már sokszor megtapasztaltuk, akkor az új nehézségekre is úgy nézünk, hogy a mennyei Apánk majd valami jót hoz ki belőle, valami fontosat tanulunk általa.

A 80-as évektől kezdték világszerte felismerni a hívők Istennek az apai voltát, és ez a felismerés pillanatok alatt körbeszaladt bolygónkon. Az egyik legismertebb alakja ennek Floyd McClung volt, aki évekig élt családjával Afganisztánban majd Amszterdam piros lámpás negyedében, s ezután írta meg The Father Heart of God (Isten atyai szíve) című könyvét. Mi mindnyájan tékozló fiak vagyunk, és különböző mértékben távolodtunk el otthonról, és mentünk bele a koszba, a mocsokba. Az jó, ha tudunk az Atyai házról, és ha már nagyon fáj az állapotunk, akkor vissza tudunk térni oda. Erről énekel egy egész albumon Brian Doerksen. Ebben a számban az Apa beszél a fiához:

Az igazán jó énekeknek a szövege üzenetet hordoz, mely a dallam segítségével eljut a hallgatók lelkébe. Ilyen dal Cory Asburyé is, aki egy évet kihagyott a zenélésből, és a családjával töltötte ezt az időt. Egy előadóművésznél komoly önfegyelmet kíván egy ilyen döntés. Asburyt pár éve még csak kevesen ismerték, de már akkor látszott, hogy nagy tehetség. Szolgálatok, fellépések, sok utazás vár arra, aki ismertté válik. Ennek van egy zsongásos vonzása, ám akinek családja van, annak figyelnie kell az egyensúlyra. Ez mindenkinél egyedi, nincs általános recept, vannak jó példák és rosszak is. A Delirious? például csak pár napra vállalt fellépéseket, a hosszabbakra vitték a családjaikat is magukkal. Az amerikai Steve Green pedig minden koncertjére elvitte magával a feleségét is.

Ez az ének azért is különleges, mert megfogalmazza azt, ahogyan Isten lát bennünket. Mi sokszor csak a hibáinkat látjuk, de Ő nem ezek szerint tekint ránk. A gyermekei vagyunk, és ez számít a legtöbbet. A hibáinkat ki szeretnénk javítani, de nem kell megdolgozni azért, hogy elfogadjon, és szeretettel gondoljon ránk. Nem a tökéletességet várja tőlünk, hanem a szívünket kéri. A szégyent pedig hagyjuk kinn az ajtó előtt, ide ne jöjjön velünk, ez a mi otthonunk.

Jeremy Camp pedig megfogalmazza, hogy milyen is ez az Apa, akinek a gyermekei vagyunk.