Amikor találkozol valakivel, akinek hasonló emléke van, mint neked, akkor megörültük, egybevetitek vagy elborzadtok – attól függ, mi az, ami történt veletek. Életed befőttjei, mélyhűtött élelmei, füstölt árui kerülnek ide. Nem fogynak el, bármennyiszer is fogyasztasz belőlük.

Jó emberek, rossz emberek

Kicsi korunktól kezdve vannak ilyenek. Meglephet, amikor rosszindulattal vagy ármánnyal találkozunk. Később, ahogyan egyre többet tanulunk arról, miként hatnak a gyermekkori sérülések, kudarcok, inkább a megértés felől közelítjük a rossz megnyilvánulásokat, nem is beszélve azokról, akik egyértelműen a Gonosz befolyása alatt vannak. Ebben a térben a szavaknak van a legnagyobb hatásuk: életet vagy halált eredményezhetnek, simogathatnak, de döfhetnek is. Egy életen át is hathatnak – felemelően vagy lehúzóan, előre víve vagy visszahúzva. Azért nem érdemes érzékenynek lenni mások szavaira, mert nagyon kevés ember tudja azt és úgy jól kifejezni, amire gondol. Ám a jó időben, jól megfogalmazott mondatok gyógyító hatásúak. A jó beszéd befogadó, megértő, a rossz, elutasító és nem ad esélyt.

Szülők, gyerekek, rokonok

Őket kaptuk, kapjuk – ha akarjuk, ha nem. Közel vagyunk egymáshoz, ha jól ráérzünk, építünk, ha érzéketlenek, netán bántóak, akkor rombolunk. A legjobb szándékú szülő is mond/tesz rosszat időnként, és a nemtörődöm is tesz jókat. Az összekötöttség felelősség, mert szerethetem a fölöttem, alattam, mellettem levő generációk tagjait. Mivel a kapcsolatok révén közel élünk, gyakran találkozunk, itt van a legnagyobb szükség a felejtős megbocsátásra. Oda és vissza. Én is hibázok, te is – egyik sem gonoszságból, ezért túl lehet lépni rajta. A számító, nem egyenes, önző, gyanakvó vagy sértődékeny tagja egy ilyen rokoni hálózatnak megnehezíti a dolgokat, de szerencsére az ilyenből kevés van. Általában egy életen át számíthatunk rokonainkra.

Barátok

Ez azért különleges, mert saját elhatározásunkból, szabad akaratunkból tartjuk a kapcsolatot. Emiatt erősebb is lehet, mint a rokoni kötődés. Ha egy barát lefarol, kilép, akkor az nem is baj, mert legalább kiderült, hogy nem volt igazi barátság. Ők a mi átéléskamránk legízletesebb ínyencségei. A bizalom letéteményesei, akik garanciát jelentenek a reményre és a jóra. A bibliai Dávidnak hallatlanul mély barátsága volt Jonatánnal, Saul király fiával. Amikor elesett a harcban, Dávid így fogalmazott siratóénekében: „Csodásabb volt szereteted a nők szerelménél”. 

Sikerek, kudarcok

Ezekből sok befőttünk található a polcokon. Amikor rájöttél, hogy az megy neked, és amikor rájöttél, hogy amaz pedig nem megy neked. Jó vagy a nyelvekből, de jóindulattal engedtek át matekból. Ez folytatódik egy életen át. Jó üzletember vagy, de elszúrod a házasságodat. Még jó, hogy kapsz egy második esélyt. A társaság középpontja vagy, de titokban iszol, mert nem bírod a feszültségeket. A gyerekek általában a siker sztorijai – néha nem. Nagyon ritkán nagyon nem. A siker feltölt, jó később is visszaemlékezni. Ám a kudarcoknak is van hozománya. Bekerülsz egy halmazba, ahová előbb-utóbb mindenki bejut. Meg tudod érteni a másik kudarcost, és a tied sem fáj annyira, amikor látod, hallod, hányan ülnek melletted ugyanazon a padon.

Jó döntés, rossz döntés

Van, amikor te hozod, ti hozzátok, de van, hogy más dönt, és az hatással lesz rád, rátok.

Van, ami jóra visz, van, ami megfoszt egy lehetőségtől, ám van, ami rossznak tűnik, de utólag visszanézve, jobb, hogy úgy alakult. Dönteni kell, x információ áll rendelkezésre, s vagy bejön, vagy nem. Utólag nem szabad hibáztatnunk magunkat, meg nem is érdemes.

Bizalom, csalódás

Ezekre emlékszünk a legélesebben. A legszebb, ha úgy szavaztak bizalmat bennünk, hogy még nem tartottunk ott, de esélyt adtak, hogy eljussunk oda. És amikor sikerült, mindenki örült. A csalódásnak pedig nincs joga ahhoz, hogy elvegye a kedvünket újra és újra elültetni a bizalom virágait. 

Sokban hasonlítanak az átéléskamráink egymáséira. Nagyszülők, kamaszkor, nyaralások, osztálytársak, tanárok, vizsgák, munkahelyek, párkapcsolatok, munkahely, kollégák, főnökök, utazások, mázli, pech, van pénz, nincs pénz, szülés, gyerekek, jó hírek, tragédiák, állandók és változók.

Időnként rendet teszünk, megtisztítjuk a szépet, kidobáljuk a haszontalant, amire ránézni sem jó, és átgondoljuk, mennyi minden is került ide. Fontos a negatívaknál a megbocsátás, ami olyan, mintha kinyitnánk tavasszal az ablakot, és jól kiszellőztetnénk.

Ahhoz pedig olyan szem kell, ami meglátja Istent a „véletlenekben”, az „épp úgy alakult” történésekben. A gyermekeinkben, kapcsolatainkban – meg az egészben. Ha pedig valaki megéhezne mellettünk, ebből a kamrából hozunk neki olyat, amit eltettünk valamikor.  Mert ez a kamra sokakat jól tud lakatni. Ezért lehetünk hálásak érte.