Amikor a fiatal Israel Houghtont felkérték, hogy életében először vezessen dicsőítést, akkor nagyon izgult. Akkoriban Ron Kenoly volt az abszolút példakép, és Israel indulásképpen az ő stílusában zenélt. Ez rendjén is van így, hogy eleinte utánozzuk a kialakult stílusokat, de aztán ki kell alakítanunk a sajátunkat.

Tegyük fel, hogy Magyarországon 500 olyan közösség van, amelynek van dicsőítő csapata. Mindegyik más tagokból áll, egyedi személyiségek, akik eltérő zenei ízléssel lépnek be a közös muzsikálásba. Meg kell egyezni, hogy milyen stílusban fogtok játszani, milyen repertoárból, szólókkal vagy duettekkel, legyen-e hangszerszóló és így tovább. Legyen minden ilyen csapatnak igénye, hogy azt a hangzást alakítja ki, amiben a legjobban érzi magát. És ez el fog térni mindenki másétól. Ahogy a sok milliárd hópehelynél, mindegyiknek más a formája, úgy a zenei együttesek is egyediek.   

Arra is törekedni kell, hogy írjatok saját énekeket. Ha csak öten vannak egy kis falu gyülekezetében, akik énekelnek, hangszeren játszanak, szinte biztos, hogy van köztük olyan, aki tud énekeket írni. Próbálkozni kell, együtt ötletelni, akár ismertebb énekestől tanácsot kérni – sokféle módon lehet fejlődni. Csak nem szabad szégyellni a kicsiny kezdeteket. Sokat jelenthet egy gyülekezetnek, ha a körükben szerzett dalokat éneklik. Az is része mindannak, amivel Isten megajándékozza azt a közösséget.

Persze válogatni kell, le kell tesztelni, mi működik, és mi nem. A Hillsong világhírű dicsőítő csapatánál a vezető, Reuben Morgan is írt dalokat, de csak minden harmadik került be a folyamatosan énekeltek közé. Ez a minőségre törekvés és az alázat szép ötvözete!

Nem számít, hogy kevesen vagytok. Isten oda is küldött tehetségeket, képességeket, hitbeli értékeket. Kim Walker kiesett egy zenei tehetségkutató selejtezőjéből, és pár hónap múlva berobbant a Jesus Culture énekeseként. Ám nem a világhír volt a célja, hanem Jézus imádata. Mert ez a legmagasabb szint: dicsőíteni Istent és Jézust. Hogy hányan hallgatják, mekkora az ismertségünk, és népszerűek leszünk-e – nem lényeges. Ezt rá kell bízni Istenre. A lényeg, hogy őket imádjuk, a dicsőséget mindig nekik adjuk, s ha ismertek leszünk, akkor is csakis őket akarjuk felemelni. Magunkra nézve pedig csak köszönjük meg a megtiszteltetést, hogy a világ két leghatalmasabb személyét dicsőíthetjük.

Minden dicsőítő csoport egy mustármag, ami bármekkorára megnőhet. Ám ez nem a földi minta szerint történik. Nem az ismertség számít, nem a lájkok, hanem az imádat intenzitása. Mi abban szeretnénk egyre előbbre lépni. Ezért is rendezte meg az Ez az a nap! a Covid miatt elmaradt 2020-as Puskás összejövetelt a teljesen üres stadionban. Mert méltó a Bárány, hogy kapjon dicsőséget – egyetlen néző nélkül is.

Aztán ajándékként jött két év múlva a teltházas, időjárás-csodás rendezvény. De ott is Jézus volt a középpontban. Csak csatlakoztak hozzánk a lelátókon és a küzdőtéren levők is.

Kicsiben kezdett a Hillsong, s látjuk, milyen messzire eljutottak. A Jesus Culture egy ifjúsági konferencián játszott, A Delirious és Matt Redman szintén ilyen szinten kezdte. A Bethel is talált egy önálló hangzást, csakúgy, mint a Morningstar vagy a CityAlight. Hasonló a még kevésbé ismert Sound of the House, akik önálló dalokkal dicsőítenek, csakúgy, mint az Új-zélandi központú Equippers gyülekezetlánc, akik sorra írják új énekeiket:

De az is lehet, hogy filmkészítéshez jön össze egy tehetséges csapat, ahogy Győri János Sámuel (aki zenében is járatos volt) a Zákeus videókkal. Ott van egy átlagos baptista gyülekezet (Sherwood Baptist Church), amelyik hívő témájú filmeket készített. A Fireproof című alkotásuk bemutatásakor az USA negyedik legnézettebb filmje lett, ami egy ilyen amatőr csapattól bámulatos eredmény.

Az jó, ha megtartjuk a bibliai alapelvet. Az Apcsel. 13-ban először az Úrnak szolgáltak, s utána küldte ki Pálékat a Szentlélek a szolgálatra. Az Úr mindig is maradjon az első. Az ismertség lényegtelen, a siker inkább csak teher, koncentráljunk felfelé – az a biztos.

Önálló, személyre szabott stílus kialakítása, amelyben Jézust látjuk mindig a szolgálat közepében. Egyszerűnek hangzik – az is.