Egyedül Isten kezében volt a sorsuk, és ő soha nem tagadta meg népét. De az Ézs 42. fejezetéből kiviláglik az üzenet valódi nagyszerűsége, mégpedig az, hogy Isten különleges szolgája testesíti majd meg Isten segítségét, szabadítását, igazságát és igazságosságát.

Kétségtelen, hogy az eredeti hallgatóságot elsősorban a saját helyzete és országa érdekelte, de Isten az egész világra szerette volna kitágítani népe látókörét. Isten igazságának nemcsak Júda, hanem a föld minden népe számára el kellett érkeznie; az eljövendő királyság nem csupán egy nemzetből áll majd, hanem az egész világot átfogja. Ez a királyság Isten minden ígéretének a beteljesítése lesz, és valódi reménységet jelent mindenkinek, aki megtört és reménytelen. Mindez Jézus Krisztus személyében és művében valósult meg (Lk 2,25–32).

Azonkívül, hogy e versek beharangozzák az Eljövendőt, előkészítik az útját egy sajátos uralkodónak, egy minden addigitól eltérő királynak. Nem trombitaszóval és katonai győzelemmel jön el, és szolgálata nem abból áll, hogy ellenségeire egy e világi küzdelemben megsemmisítő vereséget mér. Ez a kiválasztott személy az alázatosakat fölemeli, és a göröngyös utakat elegyengeti (Ézs 42,16). Végül aztán a föld legvégső határai is őt dicsőítve énekelnek (42,10), mert mindenkit szeretettel fogad, aki csatlakozni akar királyságához. Ő nemcsak egy bizonyos népnek lesz a királya, hanem az egész világ törvényes uralkodója lesz, aki a föld minden népét összegyűjti vezetése alatt.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy Ézsaiásnak ez az Isten szolgájáról adott, Lélek által ihletett leírása azt mondja, hogy úgy jön el, mint egy harcos, aki erőt vesz ellenségein (42,13), mert ő ezt egészen különleges módon teszi. A későbbi események azt bizonyítják, hogy Izráelben sokan annyira meg voltak győződve az Isten Kiválasztottjáról alkotott saját elképzeléseik helyességéről, hogy képtelenek voltak fölismerni az igazi Messiást, aki alázatosan és hűségesen szolgálva érkezett.