Azzal, hogy megállította a Napot az égen, Isten azt szemléltette, hogy ő tartja fenn a teremtett világot (Józs 10,12). Józsué kérésére Isten megmutatta, hogy az ő parancsának engedelmeskedik a teremtés, és meghosszabbította a nappalt, hogy ezzel győzelemre segítse Izráelt a csatában. Bár nem tudjuk egészen pontosan, mi is történt, ez a csodás esemény rámutatott, hogy Isten nagyobb a sötétségnél.

Isten azonban nem csupán az általa teremtett anyagi világ rendjében képes legyőzni a sötétséget, hanem arra is van hatalma, hogy az emberi szívből elűzze a bűn sötétjét (Ef 1,18). Isten legyőzte az ember vakságát, és gyermekeit képessé teszi arra, hogy láthassák dicsősége ragyogását, amely legtisztábban Jézus személyében jelent meg (2Kor 4,4). Azokat, akik találkoznak Jézussal, és hittel felelnek hívására, úgy formálja át, hogy az ő képét tükrözzék a világnak.

János azzal kezdi evangéliumát, hogy azt állítja, Jézus Isten világossága volt közöttünk, emberi testben. Olyan világosság, aki azért jött, hogy a bűn miatt elvakított világ sötétségét legyőzze (Jn 1,1–14). De azt is leírja, hogy az emberek – a bűn miatt – képtelenek meglátni Jézus világosságát, ezért aztán inkább maradnak a sötétségben.

Hogy mit is tett Jézus? Belépett a sötétségbe, maga is átélte azért, hogy legyőzhesse. A keresztnél történtek ezt az igazságot tanúsítják. A nap közepén három órán át tartó sötétség borította be a földet, amikor Jézus megkínozva, mezítelenül egy római kereszten függött (Mt 27,45; Lk 23,44). Az egész világmindenség arról tanúskodott, hogy Istennek az emberi bűn miatti haragja Jézusra irányult. Ezen a ponton nem sokan hitték volna, hogy Isten országának a dicsőséges fénye érkezik el azzal, hogy a megfeszített Megváltó a római kereszten függ, sötétséggel körülvéve. De Isten tudta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy kihozza a világosságra azokat, akik a sötétség csapdájában vergődnek.

Isten Fiának kellett elszenvednie a sötétséget helyettük, hogy vele mehessenek az ő világosságának birodalmába (Kol 1,13). A sötét sírban töltött három nap után Jézus kilépett a világosságra, ezzel bizonyította, hogy legyőzte a bűn sötétjét. Feltámadásával Jézus volt az első zsengéje azoknak, akik hozzá hasonlóan megtapasztalják az örömteli életet a világosságban és a feltámadás dicsőségében (1Kor 15,20).

Azon a napon, amikor kiszolgáltatta az ÚR Izráel fiainak az emóriakat, beszélt Józsué az ÚRral, majd ezt mondta Izráel előtt: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is, Hold, az Ajjálón-völgyben! És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.

JÓZSUÉ 10,12–13