Mózes összefoglalta az Isten által Izráel népének adott erkölcsi törvény lényegét (5Móz 10,12). Mellesleg a törvénynek ez a szíve közepe a bűnös ember szívét akarja megszólítani. Isten fenséges megváltó művére – amely által bizonyította, hogy ő az egyetlen igaz Isten – az embernek szívből jövő imádattal kell válaszolnia. Isten imádata, az istentisztelet az iránta való mély szeretetből kell, hogy fakadjon, valamint abból a vágyból, hogy neki kedvesek legyünk.

Mózes rámutatott egy másik olyan okra is, amely miatt be kell tartani a törvényt. A törvény nem csupán az Isten kegyelmére adott megfelelő válasz, hanem egyszerűen így a legjobb élni. Ahogy Mózes ebben a szakaszban mondja, a törvény az emberek javára szolgál (10,13). Az ember hajlamos azt gondolni, hogy Isten törvénye bolondság, vagy hogy korlátozza az ember boldogságát és kiteljesedését. A valóság ennek éppen az ellenkezője!

Isten törvénye azért igaz, mert Isten lényéből fakad, aki mindennek a Teremtője. Ki tudhatná a legjobban, hogy miként jó élni, ha nem az, aki az egész életet kitalálta és megteremtette? Isten törvénye bölcs, képes helyre tenni az emberi butaságot, és bepillantást enged az embernek abba, hogyan gondolkodik Isten. Végül pedig a törvénynek való engedelmesség boldogságra és jólétre vezeti az embert. Az emberi boldogságnak nem Isten törvénye, hanem a bűn az akadálya.

A Szentírás lapjai végig erről tanúskodnak. Elmondják, hogy Isten a bölcsesség forrása, és törvénye igaz életre vezet (Zsolt 19,8–10; 119,1–176). Viszont újra és újra bebizonyosodik, hogy az ember képtelen megtartani ezt a törvényt (Róm 7,7–12). Mózes rámutatott, hogy az embernek valójában szívbeli változásra van szüksége, és nem elég a törvénynek megfelelően viselkednie (5Móz 10,16). Tudta, hogy a nép engedelmessége csak rövid életű lesz. Arra van szükség, hogy kőszívűek helyett szívükben körülmetélt emberek legyenek. Ezékiel próféta révén Isten kijelentette, hogy eljön majd a nap, amikor Isten eltávolítja testükből a kőszívet, és a helyére hússzívet ad (Ez 36,26). Ez az új szív Isten kegyelmének ajándéka, amelyet azok kaphatnak meg, akik Jézus Krisztusban hisznek, és az ő Lelke által újjászületnek (Jn 3,3–5).