A könyv vége felé a szerző igen erőteljes képpel festi le a férj és a feleség közötti szeretet lényegét és természetét. A szeretet nem holmi felszínes természetű dolog, hanem olyan erős kötelék, amely két személyt szorosan összefűz.

„…erős a szeretet, mint a halál” – ezt semmi nem mutatja jobban, mint Jézus és az ő mérhetetlen nagy kegyelemből véghez vitt tette. Annyira szereti az embert, hogy vállalta érte az igazságtalan halált is. Salamon menyasszonya túláradó erőként és elszakíthatatlan kötelékként érzékelte a földi szeretetet, Jézus pedig úgy adta meg a szeretet definícióját, hogy olyan emberekért áldozta föl az életét, akik nem érdemelték meg (Róm 5,6–8).

Az az esküvői szertartások alkalmával kimondott fogadalom, hogy „míg a halál tőle el nem választ”, tulajdonképpen más szavakkal fogalmazza meg azt, hogy „erős a szeretet, mint a halál”. Ez a fogadalom egész életre szóló elköteleződést jelent a házastársunk iránt, és nem szabad könnyelműen venni. Jézus azt mondta, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor az ember az életét áldozza a barátaiért, és ő maga meg is mutatta ezt a szeretetet (Jn 15,13).

Ugyanúgy, ahogyan a házasság mély és maradandó elköteleződéssel veszi kezdetét, az Istennel való kapcsolat is azt jelenti, hogy az ember egy egész életre mindenestül elköteleződik Jézus mellett. Semmi nem választhatja el a hívő embert Isten erős szeretetétől (Róm 8,37–39). Azok, akik hisznek Jézusban, belekapaszkodnak abba az ígéretbe, hogy a szeretet a fizikai halálon túl is megmarad, mert bennük él az örök élet reménysége.

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.

ÉNEKEK ÉNEKE 8,6