A királyi tisztség nem feltétlenül rossz dolog. Izráel esetében azonban mindez annak a jele volt, hogy a nép nem bízott Istenben, illetve abban, hogy megfelelően gondoskodik róluk. Az 5Móz 17,14–20 szakasza leírja, hogy milyennek kell lennie Izráel királyának. Akkor mégis miért volt hitetlenségről árulkodó lépés Izráel részéről, hogy királyt akart?

Izráel kérésében az a vágy fogalmazódott meg, hogy „[m]i is úgy legyünk, mint a többi nép” (1Sám 8,5.20). Isten ugyanakkor arra választotta ki és azért szabadította meg Izráelt, hogy mások legyenek, mint a körülöttük élő nemzetek. És ami megkülönböztette őket más népektől, az éppen az volt, hogy az ő királyuk Isten volt. Emiatt nem volt szükségük emberi királyra. Azzal a vágyukkal, hogy a többiekhez hasonlóvá akartak válni, elutasították azt, amire Isten hívta el őket, nevezetesen, hogy mások legyenek. Amikor úgy döntöttek, hogy az őket körülvevő kultúrákhoz idomulnak, megtagadták azt a rendeltetést, amelyre Isten teremtette és amelyért megmentette őket.

Sámuel figyelmeztette őket, hogy ennek a bűnös lépésnek számtalan szomorú folyománya lesz. Izráel kiszolgáltatja magát egy olyan király hatalmának, aki ahelyett, hogy szeretné és védelmezné, inkább kihasználja és elnyomja a népet. Ez a király távolról sem lesz olyan, mint amilyet Isten az 5Móz 17. fejezetében lefestett Izráel előtt. És valóban, nagyon súlyos következményei lettek Izráel lázadásának. Amitől azt remélték, hogy elhozza számukra a békességet és a biztonságot, az pusztuláshoz és bántalmazáshoz vezetett.

Isten mégis, engedetlenségük ellenére is meghallgatta a kérésüket, amikor királyt akartak. Azt mondta Sámuelnek, hogy teljesítse e gonosz kívánságukat, sőt kegyelmét is megmutatta kérésük kapcsán. Igaz, hogy Izráel első királya, Saul nagy csalódást okozott, és pontosan azt tette, amitől Sámuel óvta őket, de a második király, Dávid jó vezető volt, és az ő utódjaként jött el Jézus, a Messiás. Jézus volt az, aki teljesen elvette a népről a bűnt azáltal, hogy meghalt érte a kereszten. És bár Izráelnek el kellett szenvednie döntése következményeit, Isten irgalmasan gondoskodott róla még ennek az engedetlenkedő kérésnek a teljesítésekor is.

Jézusban Isten feltétlen gondoskodását látjuk. Kegyelmének ajándéka nem az ember igaz vagy nem igaz voltának függvénye, hanem egyedül az ő népe iránti irgalmán alapul. Az evangélium lényege, hogy „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

„Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!”

1SÁMUEL 8,5