Valódi biztonság

Az izraeliták azonban csalódást okoztak: szem elől tévesztették ennek a kapcsolatnak a célját, illetve azt, hogy miért léteznek ők egyáltalán nemzetként. Elvetették a kizárólagos kapcsolatot Istennel, mégis átlépték a templom kapuját, hogy imádják őt – gépiesen végezték a külsőségeket, és a templomot egyfajta szerencsét hozó tárgynak tekintették. Elszalasztották azt a szerelmes történetet, amelyre Isten meghívása szólt.

Hanyatlásnak indultak; követték istentelen szomszédaik erkölcstelen és démoni szokásait, így már nem is hasonlítottak az Isten által eredetileg kiválasztott közösségre. Jeremiás a barlangban rejtőzködő tolvajok képét használta arra, hogy szembesítse Júdát tönkrement erkölcsi iránytűjével és hamis biztonságérzetével.

Júdát nem védhette meg az, hogy köze volt a templomhoz. Isten azonban szövetséges hűségében még így is eltökélte, hogy megmenti őket saját maguktól. Megengedte, hogy Jeruzsálemet és a templomot teljes mértékben elpusztítsák; a babiloni hódítás radikális közbeavatkozás volt annak a bűnös népnek az érdekében, amelyet továbbra is szeretett.

Jézus ennek a szakasznak egy részét idézte, amikor erővel kiűzte az árusokat a templomból (Mt 21,13). Rossz néven vette, hogy az emberek olyan akadályokat emeltek a templomban, amelyek meggátolták az imádatra érkezőket abban, hogy közel kerülhessenek az Atyához. Isten semmit sem hagy figyelmen kívül, ami akadályozza övéit abban, hogy teljes szívvel őt kövessék.