Isten karja, vagyis hatalma ítéletre lendül, ám ugyanez az erő arra is szolgál, hogy megszabadítsa és megmentse azokat, akik benne bíznak. Bár a prófécia arról, hogy Isten igazsága közel van (Ézs 51,5), a babiloni fogságból visszatérő zsidókra vonatkozik, a szakasz (51,4–6) további része egyértelműen túlmutat ezen az eseményen.

Ahogy az ítélet egyedül Istené – csakis ő szabhatja meg az igazság, igazságosság és szentség mércéjét a mindenségben tökéletes jellemének megfelelően –, ugyanúgy egyedül nála van üdvösség. Egyedül Istennek van hatalma arra, hogy valóban megszabadítson, mert ő éppen attól az ítélettől menti meg népét, amelyet a világon végrehajt.

Ez az ige arra emlékezteti az olvasókat, hogy az egész világmindenség a széthulló entrópia állapotában van; a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Ahogyan az embereket, úgy a teremtett világot is beszennyezte és megrontotta a bűn. A föld elmúlik majd, Isten szabadítása azonban örökre megáll.

Ezt a szabadítást vitte véghez Jézus, egyedül csak ő; valójában az ő földi küldetésének a lényege az üdvösség volt. Isten Krisztus élete, halála és feltámadása által mutatja meg, hogy örökre elkötelezte magát azoknak a megmentésére, akik benne bíznak. Az üdvösséget ezért csak Krisztus által lehet elnyerni. Ezért visszhangozza az Újszövetség, hogy „[a]z üdvösség a mi Istenünké” (Jel 7,10).

De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.

ÉZSAIÁS 51,6b