Természet feletti

Egy bizonyos szintig mi emberek is képesek vagyunk hatni. A természet felette van ezeknek, ám Isten uralja ezt a közeget is, hiszen ő hozta létre. A Bibliában sok történetet olvasunk arról, amikor Isten a természet megváltoztatásával segítette az övéit. Mózes, Illés és több próféta is átélte ezeket, Jézus pedig egyértelműen ura volt az elemeknek.

Amikor szabadtéri rendezvényt szervezel, akkor az időjárást teljesen rá kell bíznod Istenre. Ám az a legjobb, ha azokba a teendőkbe is bevonjuk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy mi is el tudnánk végezni. Az 1Krónika 5,18-tól egy ilyen történetet olvashatunk. 44 760 jól felfegyverzett, képzett harcos állt készen, hogy megküzdjön az izmaelitákkal. Bízhattak volna önmaguk képességeiben, „Mégis Istenhez kiáltottak segítségért harc közben, mert benne bíztak, és tőle kérték a győzelmet. Isten pedig meghallgatta, és megsegítette őket, nekik adta a győzelmet”. 

Amikor bevonjuk Istent a hétköznapjainkba, akkor azt már vele közösen éljük. A skála onnantól indul, hogy élem az életemet, és amikor bajban vagyok, Istenhez kiáltok, hogy segítsen. A másik véglet pedig az a hozzáállás, amelyik az összes ügybe, teendőbe, tevékenységbe, tervbe, elképzelésbe behívja, beavatja a Mindenhatót. Ez utóbbinak sokkal jobb az íze, mert lehetőséget adunk neki, hogy menet közben megáldhassa, megoldásra segíthesse picike történéseinket is. Jézus azt mondta, hogy „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”, és ezzel arra a minőségi különbségre is utalt, amit az ő jelenléte vagy kihagyása jelent.  

Az előző csata pedig így ér véget: „Nagy zsákmányt szereztek… A harcban sok ellenségük elesett, mert ez az egész hadjárat Isten ügye volt”. Ha megosztjuk Istennel az életünket, és rábízzuk magunkat, akkor az már az ő ügye is lesz, és ami nekünk fontos, az neki is az. 

Az összes Ez az a nap! szervezés úgy kezdődik, hogy Jézust meghívjuk az egésznek a közepébe. Mert róla szól, őt dicsőíti, neki mond köszönetet. Rábízzuk azt is, amit mi is el tudunk végezni, azt pedig végképp, ami egyértelműen meghaladja az emberi szintet. 

Időjárási csodát élhettünk át 2010-ben a Margitszigeten, majd a Puskásban, Debrecenben, és itt, Szombathelyen is. Pénteken esett az eső, vasárnap esett az eső, szombaton, a rendezvény napján pedig szép napsütést élvezhettünk. Mintha Isten úgy lenne vele, hogy több ezren összegyűlnek a Fiát dicsőíteni, és ehhez a jó időjárással járul hozzá.  

Ilyet átélni egyszerre felemelő, biztató, de ugyanakkor ráébreszt parányi voltunkra is. De ezzel előbb vagy utóbb minden ember találkozik, hogy milyen pici és mennyire sebezhető. A kérdés, hogy ilyenkor közeledik-e Istenhez, s ha a baj elmúlik, ottmarad-e a közelében vagy sem.

Több ezrek nevében köszönjük Istennek, hogy újra szép időjárással ajándékozta meg a stadion dicsőítőit – mert ez az Ő ügye.

Akármilyen ügyesek, tehetősek, egészségesek, sikeresek vagyunk, érdemes rászokni arra, hogy a legkisebb, hétköznapi ügyeinkbe, teendőinkbe is bevonjuk Istent. Egyrészt bearanyozza a mindennapjainkat, másrészt módja van úgy irányítania életünket, hogy megelőzzük a komoly bajokat.

Igényeljük, hogy minden ügyünk legyen az Ő ügye is.