Pál a Római levél első három három fejezetében már leszögezte, hogy az egész emberiség kétségkívül bűnös. Az ötödik részben azonban bámulatos kijelentéssel találkozunk: noha egyértelműen bűnösek, Isten, a Bíró igazzá nyilvánítja övéit.

Ez nemcsak Isten nagy szeretete miatt történik, hanem azért is, mert Isten Jézus halála által bemutatta igazságosságát. Ha valaki hisz Jézusban, Isten neki ajándékozza Krisztus igaz voltát, és így igaznak nyilvánítja őt. Az tehát, hogy Isten ártatlannak nevez bennünket, nem az igazságossága alól mentesítő kivétel, hiszen az igazságos büntetés teljes mértékben lesújtott Jézusra a megtérő bűnösök helyett.

Ez valóban bámulatos kegyelem. Mivel Isten gyermekei hit által igazultak meg, örök életük és békességük lehet Istennel. Nyilvánvaló, hogy ha valaki csak hit által békélhet meg Istennel, akkor ennek az ellenkezője ugyanúgy igaz. Aki nem kötelezi el magát személyes hittel, az örök viszályban áll Istennel.

Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.

RÓMA 5,1

Létezhet-e annál rémisztőbb dolog, mint ha valakit Isten az ellenségének tekint? Pedig Krisztus nélkül mindenki ebben a helyzetben van. Szó sincs semlegességről; mindenki ellenség, mert mindenki a bűnt sújtó igazságos isteni ítélet alá születik. Jézusnak és az evangéliumnak köszönhetően azonban megtörténik az elképzelhetetlen: Isten békét kínál azok- nak, akik Jézushoz fordulnak bűnbánat tal és bizalommal.

Nagyon fontos észben tartani: a valódi megbékéléshez az kell, hogy a korábban egymástól elhidegült vagy egymással viszályban álló felek hozzáállásában változás következzen be mindkét oldalon. Krisztus által a bűnösök már nem koldusként álldogálnak a menny küszöbén, reménykedve, hogy Isten talán kinyitja az ajtót. Istennek a bűnösökhöz való viszonyulása teljesen megváltozott Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően.

Haragja és igazságossága elégtételt nyert, és Krisztus igazsága alapján helyreállt a kapcsolata övéivel. Isten már nem korábbi ellenségeiként, hanem szeretett és örökbe fogadott gyermekeiként tekint az emberekre. Ahogyan a tékozló fiú történetében az apa, Isten is örömmel várja haza övéit – nem szolgaként, hanem hazatérő fiúként és leányként ünnepelve őket (Lk 15,11–32).

Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!

RÓMA 5,10