Jób elhagyatottnak érezte magát; nem kapott választ a kérdéseire, mégis ragaszkodott Istenhez. Úgy tűnt, Isten nagyon távol van tőle, ő mégis kikezdhetetlen bizalmat tanúsított iránta. Tudta, hogy Isten tisztogatja a folyamat során.

Az aranyat 1063 Celsius-fokra kell hevíteni ahhoz, hogy megolvadjon. Az aranyban levő szennyeződések csak akkor kerülnek ki belőle, amikor az arany megolvad. Jób bízott Istenben, amikor az élete nehéz volt. Bízott abban, hogy Isten megtisztítja őt (Jób 23,10).

Jób szenvedései előrevetítik azt, amit Jézus élt át a kereszten, amikor felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) Jób szörnyű szenvedésen ment keresztül, ám még ez sem volt fogható ahhoz a mélységes gyötrelemhez, amelyben Jézusnak volt része a kereszten, amikor meghalt értünk.

Isten legjobb terve a világ számára nem az, hogy kikerüljük a fájdalmat és a szenvedést, hanem hogy átmenjünk rajta. Jób azért ment át ezeken az elképzelhetetlen körülményeken, hogy megtisztuljon. Jézus pedig azért viselte el a kereszt kínját, hogy létrehozza az egyetlen utat Istenhez.

De ő jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem tértem le róla.

JÓB 23,10–11