Az aranyborjú elkészítésének és imádásának megbocsáthatatlan vétke joggal vívta ki Isten igazságos ítéletét. A nép nem sokkal korábban megtapasztalta Isten erejét és hatalmát; hogy dönthettek mégis úgy, hogy ilyesmit tesznek?

Ennek a bűnnek a megmagyarázhatatlan jellege rámutat, milyen ostoba minden bűn, és mennyire szükséges Isten ítélete.

Mégis, mint mindig, felragyogott Isten kegyelme. Nem törölte el Izráelt a föld színéről, bár joggal megtehette volna. Hű maradt szövetségéhez, és megőrizte a népet, noha megítélte azokat, akik vétkeztek ellene.

Mózes könyörgése közben is felismerte, hogy valakinek meg kell halnia ezekért a bűnökért, de azért esdekelt, hogy Isten engedélyezzen egy helyettes áldozatot. Valójában azonban tökéletes helyettesre lett volna szükségük – aki bűn nélküli, és hibátlan áldozatként ajánlhatja fel magát Istennek.

Jézusra volt szükségük; ő megtehette azt, amit Mózes nem – felajánlhatta magát a bűnért, nemcsak Izráelnek, hanem Isten összes gyermekének a bűneiért, örökre.

De most bocsásd meg bűnüket! Ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.

2MÓZES 32,32