Nagyon sok helyzet van az életben, amikor az addig ismert megoldás – vagy egy új megközelítés még – nem működik. A szorult helyzet sokféle módon előállhat, és gyakran hónapokig vagy akár évekig kell taposnunk – a jól ismert békás történet alapján – a magunk tejfölét, amíg a vajunk meg nem szilárdul, és kijutunk a saját köcsögünkből. Nick Vujicic írta az egyik könyvében, hogy azt vette észre, hogy azok az emberek, akik bajba kerülnek, de aktívan keresik a megoldást, az abból való kimenekülést, azok sokkal nagyobb eséllyel kijutnak a szorult helyzetből, mint akik megdermednek a nemvárt nehézségtől, és csak passzívan nézik a sorsukat. Márpedig, ha valaki tudja, milyen reménytelen helyzetben lenni, akkor ő, a karok és lábak nélkül született, és mára motivációs előadóvá és családapává vált úriember, igazán tisztában van ezzel.

Sok apró helyzet van az életünkben, amit némi gondolkodással meg lehet oldani, ahol a benne levőknek szebbé, könnyebbé tehetjük a hétköznapjait. Ha ápolsz egy hozzátartozódat, akkor magadnak is ki kell találnod olyan oldó, lazító helyzeteket, amelyekkel változatosságot, sikerélményt, feltöltődést élsz át, és ezáltal újra tudsz segíteni, és elviselni az állandó igénybevételt. De ugyanígy amikor valaki egy fontos dolgozatra, állásinterjúra vagy felülvizsgálatra készül, akkor felhívhatod, üzenhetsz, hozhatsz, vihetsz neki valamit, esetleg csak adsz egy plüssállatot, amit kitehet az asztalára, vagy magához ölelhet lefekvéskor. De ha a vállalkozásod, vagy a család megélhetése bajba kerül, akkor is röpködni kell. Kell lennie egy nyitott ablaknak, vagy épp akkor kinyíló ajtónak, és addig keresgélem, míg meg nem találom. Az is megoldás lehet, ha abbahagyunk, befejezünk egy munkát vagy céget, ami nem működött, és azután – ami kudarcnak tűnik akkor – nyílik meg a lehetőség egy sokkal működőképesebbre. Ám ehhez is kell ötletelés és gondolati röpködés.

Az előfordulási lehetőségeket bármelyikünk vég nélkül sorolhatná a saját életéből, hogy miféle szobákba repülhetünk be, s mennyit kell szálldosni, míg kijutunk onnan – vagy kitartással, vagy ötletekkel, de legtöbbször mindkettővel. A lényeg a szándék: hogy légy elszánt, ne add fel, és soha ne viselkedj úgy, mint a darázs. A légy is átéli a darázs lelkiállapotát, de nem csügged el, próbálkozik a másik szobában is, majd visszajön ide, kirepül az előszobába, és amikor éppen hazajön a feleség a vásárlásból, akkor kiröppen a szabadba. 

Maga az emberiség is – igaz ármány kellett hozzá – berepült egy szobába, és nem talált vissza a szabadba, ráadásul az ármányos be is csukta azt. Odabenn aztán kirakott egy csomó légyfogót, ő pedig egy légycsapóval vadászik ránk. Ám Isten mindig is nyitogatott (a lelkiismerettel) kisebb ablakokat, Jézus személyével pedig egy óriási ablakot tárt ki a számunkra. Ha kirepülünk rajta, akkor szabadok leszünk, bár odakinn is vannak nehézségek, de az már a szabad világ. Isten számtalan kreatív ötlettel és végtelen kitartással próbál segíteni addig is, amíg benn vagyunk a szobában, ám a legnagyobb dolog annak a felismerése, hogy benn vagyunk a szobában. Ha eláltat az, hogy röpködhetsz valamennyit, akkor baj van, mert nem tudsz a szabadságról, a tágasra nyílt ablakról. A legfontosabb, hogy ebből a szobából jussunk ki. Aztán kevésbé, de fájóan rossz szobákba még utána is berepülhetünk, ahol pedig addig kell röpdösnünk, míg ki nem jutunk belőle.

Ám minden helyzetre igaz, hogy van kihez fordulnunk, bármilyen szobába kerülünk is. Mert az illető a legnagyobb zártságba jutott, de aztán kirepült onnan, és meg is érti, mit jelent egy szobába kerülni, és ki is tud segíteni bármelyikünket. Mert ő maga a nyitott ablak.