Van, amikor nem tudunk megszólalni, és van, amikor nem is akarunk. A hallgatni szónak több jelentése van: nem beszélni, hallgatni valamit, valakit, és hallgatni valamire, valakire. A hallgatás, amikor nem beszélünk, több okból is lehet. Az egyik ilyen, amikor a társaságban kibeszélnek valakit. Ha például terítékre kerül egy ismert ember, és maximum hatos erősségű pletykarezgésekhez képest nálad van egy nyolcas fokozatú negatív információ is. Jó nem elmondani ezeket, mert a „szeretet sok vétket elfedez”. Noé két fia is háttal ment be, hogy ne lássák illuminált apjukat, és úgy vittek rá takarót. Aztán persze az is lehet, hogy szót emelünk a társalgás ilyetén módja ellen – ezt helyzete teszi lehetővé vagy nem.

Rossz hallgatás is van, amikor igazságtalanul vagy túlzottan leszidnak valakit, ő pedig nem tudja megvédeni magát. A kárhoztatásnak borzalmas, lesújtó ereje van. Nem véletlen, hogy a Biblia ezt tartja az egyik leggonoszabb hatásnak. Az ilyet ki kell, és ki is lehet heverni, a gyógyulást pedig az elfogadó szeretet viszi véghez. Áttérve szebb vidékre, a következő hallgatás a természetben szokás, amikor valami idillinek vagyunk a fül- és szemtanúi. Ilyenkor nem szabad hangot kiadni, mert az úgy szép, ahogy van. Hajnalban a madarak sokféle csicsergése, a látvány szépsége vagy a csend hangja. A hallgatni valamit vagy valakit a zene esetében fedésbe kerül, mert azt a valamit valaki játssza.

A Remény rabjai című filmben hősünk kihangosított a börtönlakóknak egy operarészletet, akiket átjárt a zene, és ők, akik évek óta nem hallottak koncertet, csendben, szinte magukba itták a dallamokat. Ilyen az, amikor közösen énekeltek, és melletted ül egy lány, akinek gyönyörű hangja van. Akkor nem énekelsz, csak hallgatod őt. Azok pedig az élet kedvenc pillanatai, amikor – mondjuk egy bevásárlóközpontban – megszólal egy olyan zene, ami nagyon tetszik neked. A tetszik szó nem is elég ezt kifejezni, mert ilyenkor nagyon belül, egy mély örömteli érzés árad szét, miközben hallgatod azt a számodra vonzó zenét. Megállsz a hangszóró alatt, és olyan érzésed van, mintha nagy melegben zuhanyoznál – csak belül. A látvány szépsége, vagy a zene magunkba fogadása hasonló a kedvenc ételhez.

Amikor eszel, olyan késztetésed van, hogy ennek az íznek el kell jutnia az összes sejtedbe, és szét is árad benned mindenfelé. No, ilyen a nagyon megfogó zene is: lekottázott kedvenc étel, ami elhat a lelked minden pontjára, amiből bármennyit meg tudnál hallgatni. Hallgatni verset is lehet, ahogyan például Latinovits vagy Sinkovits szavalja. Nagyon jó hallgatni a gyerekeket is, ahogy koruk szerint próbálják kifejezni azt, ami bennük van. Keresik a szavakat, nem adják fel, és azért is megfogalmazzák valahogy a mondandójukat, mert az ott és akkor fontos nekik. A bájos tévesztéseik pedig a család örömtárába kerülnek. Amikor pedig hallgatunk egy okos embert, akkor egyáltalán nem zavaró, hogy annyival különbek nálunk, örülünk, hogy részesülhetünk kincseikből. 

A nagy látókörű személyeknek inni lehet a szavait. Sokszor úgy közölnek számunkra fontos mondatokat, hogy nem is tudják, mennyit jelent az nekünk. Miközben hallgatjuk őket, csendben örülünk, hogy vannak a világban ilyen emberek, mert létezésük önmagában reményt sugároz. Hallgatni lehet valakire is. Jó hallgatni a családtagjainkra, barátainkra, hogy miben kellene változnunk, és hogy mi az, amit elfogadhatóan csinálunk. Kiemelten fontosak a szüleink (akinek még élnek) a véleménye. Isten különleges képességet adott nekik, hogy ráérezzenek a velünk kapcsolatos helyzetekre.

Lehet hallgatni mások példáira is, hogy mi működött náluk, és mi vezetett bajhoz. Egy műsorvezető például elmondott a rádióban egy esetet, amikor a hűtlenség tragédiához vezetett. Ezt hallva, egy férfi visszafordult az autójával, és nem ment el a szeretőjéhez. Fontos hallgatni a józan észre is, mert az nagyon jó tanácsadó. Főleg manapság, amikor őrült felfogások váltak tömegessé, és bizony Besenyő Pista bácsi joggal kérdezhetné, hogy: normális ez?

Végül a legnemesebb hallgatás: hallgatni a lelkiismeretre és Istenre. A lelkiismeretet a Biblia teszi igazán érzékennyé, mert az objektíven és precízen szétválasztja a jót és a rosszat. Amikor pedig Isten szól, arra oda kell figyelnünk, mert szeretetből, a javunkat keresve szeretne közölni valamit. Nekünk és értünk.

„Pedig szól hozzánk Isten sokféleképpen, szól, nem csak egyszer, de többször is!… Látod, így bánik velünk Isten kétszer vagy háromszor is, hogy lelkünket megmentse a haláltól, s hogy megint ránk ragyogjon az élet világossága.”

Jób 33,14.29.30