Özönlenek hozzánk a szükségben lévő menekültek. Naponta nehezül el szívünk és terhelődik meg elménk a szörnyű hírek hallatán, a tragikus sorsú emberekkel találkozva, a rombolás képeit látva. A naponta erősödni igyekvő reményünk szüntelen lekalapálásra kerül.

Ma már tudjuk: ez nem lesz rövid menet.

Az otthontalanná váltak hosszan velünk maradnak. Az üzemanyag-, energia- és élelmiszeráraink nagy magasságba kúsznak. Vállalkozások és családok mehetnek tönkre. A körülöttünk lévők a kiégés közelébe kerülhetnek érzelmi, mentális és lelki értelemben is.Hamarosan a szorosan ránk bízott szeretteink (család, barátok, gyülekezet) felkarolása, támogatása, biztatása, lelkigondozása is embert próbáló feladatunk lesz.

De hogyan lehet ezt bírni?

Segítő javaslataim:

1. Megfelelő mennyiségű és minőségű testi pihenés, rekreáció, szabadnap és alvás.

2. Stresszkezelés és kikapcsolódás (valamibe annyira belekapcsolódni, hogy az másból teljesen kikapcsoljon).

3. Társas kapcsolataink gazdagító megélése (család, barátok, lelki testvéri közösség).

4. „Vissza a természethez” – a teremtettség szépségének és áldásának átélése és csodálása (kirándulás stb.).

5. Hálaadó és elégedett életfelfogás kialakítása.– A hírek korlátozása (csak hiteles forrás, naponta időben korlátozott mennyiségben).– A politikához való egészséges viszonyulás (mit tehetek meg én, és mire nincsen befolyásom).

6. Mentori, lelkigondozói, támogató kapcsolatban történő létezés, hogy nekünk is segítsen valaki a motiválás területén (a remény és a jövőkép egészségének fenntartása).

7. Hit a gondviselő Istenben mint a mi szerető mennyei Atyánkban, hitközösségben (gyülekezet, egyházközség) való élet.

8. A lelki gyakorlatok rendszeres gyakorlása (pl. imádság, böjt, bibliatanulmányozás, naplóírás, egyedüllét stb.).

Na hagyd el magad! Mindezt megteheted.

Minden mást Istenre bízunk, mert „csak nála csendesül el lelkem…” (62. zsoltár).

Forrás: Dr. Steiner József, Igeidők Magazin