Amikor Ádám és Éva engedetlenséget követett el Teremtőjével szemben az Édenkertben, a bűn az egész emberiséget megfertőzte, és Ádám a halál lelki örökségét minden utódjának továbbadta (Róm 5,12). Azóta minden ember romlottsággal születik, és képtelen Istennek tetszeni. Az Ef 2,1 verse úgy írja le ezt az állapotot, hogy „halottak [vagytok] vétkeitek és bűneitek miatt”. Az ember nem csak beteg. Egy kevés segítség vagy egy kicsivel több erőfeszítés nem oldja meg a helyzetét.

Tagadhatatlan tény, hogy Krisztus nélkül az ember lelke halott, és egyetlen ember sem képes önmagától arra, hogy a halálból visszatérjen az életbe. De Isten megszánta a világ reménytelen állapotát, és elküldte Jézus Krisztust, hogy megfizesse a bűn árát (Róm 4,25; 6,23–24). A 2Kor 5,21 verse megmagyarázza, hogy mi volt a célja Krisztus halálának: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Ő vette át a helyét azoknak, akik halottak voltak a bűn miatt, hogy életre keltse őket.

Pál apostol a 32. zsoltár segítségével magyarázza el a hívőknek azt a radikális változást, amely akkor következik be az ember életében, amikor elfogadja a megváltást, és fölismeri, hogy milyen hihetetlen mértékben megváltozik ezáltal az Isten előtti státusa (Róm 4,6–8). Ha „hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat”, akkor e hit alapján Isten elveszi a bűnünket, és nekünk ajándékozza az ő igazságát (4,23–25). Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy Jézus viselte el az emberiség bűnének a büntetését, és ezért azok, akik benne hisznek, megkapják Krisztus igazságát, és megbékéltetnek Istennel.

Ezt a nagy cserét ajánlja föl Isten minden embernek kegyelemből és irgalmából, és ezt az ember a hit által fogadhatja el (Ef 2,8–9). Ha valaki elismeri, hogy feltétlenül szüksége van megváltásra (Róm 10,9–10), akkor Isten örömmel megbocsátja a bűnét (Zsolt 32,5), és Jézus Krisztus révén betölti az emberiség legnagyobb szükségletét.

„Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”

ZSOLTÁROK 32,1–2