A 2Kórikák 7. fejezeténél különösen is erős késztetést érezhetünk arra, hogy a lelki ébredés egy saját korunkra és viszonyainkra alkalmazható receptjét lássuk bele. Viszont – csakúgy, mint más szentírási szakaszok esetében – ezúttal is fontos, hogy értsük a kontextust, mielőtt alkalmazzuk az üzenetet.

Hogyha figyelmesen olvassuk a 2Krón 7,14 versét, akkor láthatjuk, hogy egy olyan nagyobb egységnek a része, amely a 7,13 versben kezdődik. Továbbá ez az egység egy másik, még nagyobb, a 6–7. fejezetben található elbeszélésnek a része. Salamon befejezte a templom építését, és ez alkalomból egy nagy szentelési imádságot mondott (6,14–42). Leginkább azért imádkozott, hogy amikor Izráel Isten ítéletét szenvedi el bizonyos bűnök következtében, akkor hadd imádkozzanak a templom felé fordulva bűnbánattal, és így hadd kapjanak bocsánatot (6,36–39). Ekkor Isten megjelent Salamonnak, elmondta, hogy elfogadta a kérését, és biztosította őt arról, hogy ha Izráel népe lázad ellene, akkor a bűnbánó imádságra válaszul „megszabadít[ja] földjüket” (7,11–14). A Salamonnak a 6. fejezetben olvasható imádsága és Istennek a 7. fejezetben található válasza között fölfedezhető nyelvi hasonlóságok azt jelzik, hogy a két szöveg összefügg (például 6,26; 7,13). Istennek a 2Krón 7,13–14 versében szereplő ígéretei kifejezetten azokra az emberekre és helyzetekre vonatkoztak, akikről és amelyekről Salamon szólt az imádságában.

Bár ez a szakasz nem a mai korra vonatkozó biztos „recept”, a mai hívők is örülhetnek annak, hogy ezek a bűnbocsánatra és helyreállításra vonatkozó ígéretek Jézus Krisztusban beteljesedtek, mégpedig a Salamonnak adott eredeti ígéreteket is felülmúlva. Azok, akik Jézusban hisznek, igazi megtérést élnek át. Amikor valaki Krisztusban való hitre jut, akkor átmegy a halálból az életbe (Ef 2,1–5). A lelki vakság állapotából kikerülve megláthatja azt az életet, amelyet Isten neki szánt. Ezért azoknak, akik ma lelki ébredésre vágynak az országban, elsősorban arra kell törekedniük, hogy az emberek annak lássák Jézust, aki valójában. A hívők ne egy Salamonnak tett ígéreten alapuló formulában bízzanak, hanem imádkozzanak azért, hogy az emberek Krisztusban találjanak új életet. Ezek a személyes megtérések képesek az egész nép életét átformálni.

Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.

2KRÓNIKÁK 7,13–14