Hogyha ismerjük a történelmet és a régmúlt idők vezetőit, az csak egy bizonyos pontig lehet a hasznunkra. A mai korban élők számára egy történész meglátásai soha nem lehetnek annyira hasznosak, mint az, hogyha valaki az éppen adott kor körülményeit látja át. Issakár törzsfői bölcs belátással cselekedtek, fölismerve az alkalmas pillanatot, az erkölcsi közállapotokat, az emberek teljesítőképességét vallási és katonai téren stb. Dávid támaszkodhatott a meglátásaikra, amikor hivatalnokaival a láda Jeruzsálembe szállításáról tanácskozott (1Krón 13,1).

Jézus a maga idejében ezt az Issakár-féle gondolkodást tökéletesen megtestesítve jelent meg az emberek között. Jézus tökéletesen értette azt a kort, minden téren teljes mértékben tisztában volt a politikai, szociális és vallási viszonyokkal. Fontosnak tartotta, hogy az ember fölismerje az idők jeleit, sőt meg is fenyítette azokat, akik híján voltak ennek a képességnek (Lk 12,54–56). Még fontosabb, hogy meg tudta mondani azt is, hogy mit kell tenni. Ezért tehát Jézus hatalommal közvetítette az igazságot (Mk 1,21–22).

Ez a tisztánlátás nagyon fontos Krisztus követői számára. Adódnak helyzetek, amelyekben bátor tettekre van szükség, máskor inkább türelmes tájékozódásra. Időnként küzdeni kell azért, hogy megőrizzük a régi hagyományokat, máskor pedig azért kell síkra szállni, hogy a megrögzött vagy korrupt rendszereket megváltoztassuk. Annak fölismerése, hogy az adott helyzet melyiket kívánja, illetve hogy mely lépések volnának a legmegfelelőbbek, a tanítványi lét egyik legnagyobb kihívása. Mindezt tovább nehezíti, hogy az emberiség tudása korlátozott, és hogy hajlamos a bűnre.

Segítségképpen Jézus elküldte a Szentlelket, hogy az ember szívét bölcsességgel és igazsággal tanácsolja. A Szentlélek emlékezteti az embert arra, amit Jézus mondott, távol tartja a bűntől, és képessé teszi arra, hogy Krisztust dicsőítse (Jn 16,7–15). A Szentlélek ad erőt arra, hogy az ember bátran és meggyőződéssel éljen. Jézus nem várja el követőitől, hogy maguk találják ki, mi a helyes élet útja, hanem gondoskodik mindarról, ami szükséges hozzá.

„Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk.”

1KRÓNIKÁK 12,33