Az Ószövetség semmi kétséget nem hagy afelől, hogy mit is gondol Isten erről a kérdésről: számára nem mellékes dolog az emberi szenvedés, és ugyanezt a hozzáállást várja népétől. Ezekben a versekben Mózes összekapcsolja az Izráel népéhez tartozó ember Úr előtti szentségét a hűségesen megadott tizeddel, valamint a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek (illetve a lévitáknak) járó adománnyal, amelyet Isten rendelt el (5Móz 26,13). Kétségtelen, hogy a héber emberek nem mondhatták el magukról, hogy Isten igéjének megfelelően élnek, ha nem gondoskodtak a körülöttük élő rászorulókról.

Mózes ötödik könyvében végig következetesen és egyértelműen ott van az az üzenet, hogy az ember igazsága nem jó cselekedeteinek a következménye, hanem fordítva: az Istennel szövetségben élő nép tagjai hitükből következően kell, hogy jót cselekedjenek. Isten azért várja el népétől, hogy törődjön a köztük élő bajban levőkkel és hátrányos helyzetűekkel, mert a megújult és körülmetélt szívből szeretet fakad az ilyen emberek iránt.

Az Ószövetséghez hasonlóan az Újszövetség is határozottan azt tanítja, hogy Isten törődik az ember gondjaival, és ezt várja el népétől is. Jézus élete és tanítása, az ősegyház szolgálata Az apostolok cselekedetei szerint (ApCsel 4,34–35), valamint Pál intései (Róm 12,13) mind ugyanerre a tényre mutatnak: Isten azt akarja, hogy népe gondoskodjon a körülötte élő gyöngékről és rászorulókról.

Krisztus arra tanítja követőit, hogy legyenek könyörületesek és irgalmasok azokhoz, akik megfáradtak, és meg vannak terhelve. Az ember igaz volta és a jó cselekedetek – a gyöngékről és rászorulókról való gondoskodás – összetartoznak (Lk 10,29–37). Krisztus azt várja követőitől, hogy segítsenek a rászorulókon úgy, hogy gondoskodnak fizikai szükségleteikről (Mt 6,2–3). Jézus tanításaiban és tetteiben ott lüktet az üzenet, hogy a hívőknek fel kell ruházniuk és élelemmel kell ellátniuk az otthontalanokat, gondoskodniuk kell a kitaszítottakról, és minden embert szeretniük kell. Jézus olyan egyértelművé tette, hogy szorosan összetartozik a Krisztusban való igaz élet és a közöttünk élő „legkisebbekről” való gondoskodás (25,34–40), hogy annak minden keresztény hívőt aktív szolgálatra kell sarkallnia.

„Tekints le szent lakóhelyedről, az égből, és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet – ahogyan megesküdtél rá atyáinknak – nekünk adtál: ezt a tejjel és mézzel folyó földet.”

5MÓZES 26,15