Isten népének az ószövetségi történetében jól látszik, hogy milyen bizonytalan az Isten előtti státusuk. Izráelt Isten választotta ki és hívta el arra, hogy az ő népe legyen. Isten világosan megfogalmazta azt is, hogy mit vár el tőlük a köztük köttetett szövetségben, hogy az ő tökéletes szentségének eleget tudjanak tenni emberi esendőségük ellenére. Vezetőt is adott nekik Mózes személyében, hogy kivezesse őket Egyiptomból, a rabszolgaságból, és hogy közbenjáró legyen közte és népe között, nehogy bűneikkel végül érvénytelenné tegyék a szövetséget. De még ezek a világos útmutatások, a bűnökért való elégtétel és a kijelölt közbenjáró sem volt elég.

Nemcsak Izráel, hanem minden ember bűne mérhetetlenül nagy! Nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne teljesíteni az Istennel kötött szövetség feltételeit. Csakúgy, ahogy Izráel bűne és hitetlensége végül Isten ítéletét váltotta ki, minden ember megérdemli Isten haragját azért, mert képtelen a tökéletes hitre és engedelmességre. De a hívő keresztényeknek van egy Mózesnél sokkal nagyobb közbenjárójuk, aki helyettük tökéletesen megfelel Isten mércéjének (Jer 31,31–34; Zsid 9,14–15). Míg Mózes képtelen volt arra, hogy népe vezetőjeként biztosítsa, hogy az Úr elfogadja őket, Jézus révén a benne hívők bátran Isten jelenlétébe léphetnek, hiszen minden bűnüket ő vette magára, igazságát pedig nekik ajándékozta (10,19–22).

A hívőknek nem kell többé félelemben élniük, attól tartva, hogy méltatlanná válnak Isten ígéreteire, hiszen Isten nem fogja elvetni azokat, akik Jézusban az ő népévé lettek (Róm 8,1–4). Jézus által a törvény igazságos követelései mind beteljesedtek. Jézus tehát gondoskodik az Isten előtti biztos státusról, amelyből véget nem érő áldások következnek népe számára most és mindörökké.

„Józsuénak pedig megparancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett ezzel a két királlyal. Így bánik el az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz. Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az ÚR maga harcol értetek!”

5MÓZES 3,21–22