Jézus: Egyetlen közbenjárónk – 1Timóteus
Timóteus fiatal lelkipásztor volt, a gyülekezet vezetése pedig összetett feladat, Pál azonban emlékeztette őt arra, hogy nem az ő bölcsességében vagy képességében bízik, hanem az Úrban.
Pál megélte az üzenetet, amelyet hirdetett. Isten radikálisan mentette meg őt, és elhívta arra, hogy elvigye üzenetét azoknak, akik még nem hallották. Útja során Pál sokakat látott üdvözítő hitre jutni, és kulcsszerepet töltött be a gyülekezetek alapításában egész Kis-Ázsiában. Timóteus azok közé tartozott, akik Pál első missziói útja során tértek meg. Pál olyan atyai hangnemben beszél Timóteusról, hogy sokan úgy vélik: Timóteus kimondottan Pál tanítása nyomán tért meg.
Akárhogyan is, Timóteus újonnan nyert hite mindenki számára nyilvánvaló lett szülővárosában, és amikor Pál visszatért arra a vidékre, egyértelmű volt a döntés: magával viszi a fiatalembert a misszióba. Timóteus éveken át szolgált Pál kísérőjeként; sok esetben egyedül is elment olyan gyülekezetekbe, ahova maga Pál nem tudott ellátogatni. Pál bízott Timóteusban, és problémás gyülekezetekbe is el merte küldeni őt abban a reményben, hogy Timóteusnak sikerül elérnie, hogy a hívők meggyökerezzenek az evangélium iránti hűségben és Isten hű imádatában.
Ilyen volt például az efezusi gyülekezet is. Számos veszéllyel kellett szembenézniük, többek között sátáni támadással, hamis tanítással, gyatra vezetéssel és belső megosztottsággal. Pál odaküldte Timóteust, hogy vezesse a gyülekezetet az újonnan alakult közösség életének egy kritikus időszakában.
Pál első levelét azért írta ifjú pártfogoltjának, hogy bátorítsa őt ebben az embert próbáló munkában. Emlékeztette Timóteust arra, mennyire szereti őt, és milyen egyértelmű isteni elhívást kapott. Most Efezusban alkalmazhatja azt a teológiai ismeretet és vezetői tudást, amelyet eltanulhatott Páltól az évek során. Pál utasította őt istenfélő vezetők kinevezésére (1Tim 3,1–13) és a keresztény istentiszteleten gyakorolt helyes viselkedésre (3,15). Timóteusnak át kellett gondolnia azt is, hogyan gondoskodjon az olyan gyülekezeti tagokról, például az özvegyekről, akik külön odafigyelést igényelnek a gyülekezet vezetői részéről (5,1–16).
Timóteus fiatal lelkipásztor volt, a gyülekezet vezetése pedig összetett feladat, Pál azonban emlékeztette őt arra, hogy nem az ő bölcsességében vagy képességében bízik, hanem az Úrban. Nem szabad hagynia, hogy mások lenézzék fiatalsága miatt, hanem példát kell mutatnia másoknak az istenfélő életre és érettségre (4,12). Ezt pedig Jézus miatt teheti meg, aki közbenjárójaként és pártfogójaként szolgál az Atyánál (2,5). Aminek Timóteus kor vagy tapasztalat tekintetében még híjával volt, azt megtalálhatta az Istentől való bölcsességre hagyatkozva.
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”
1Timóteus 2,5
