Mindenütt életek változtak meg, ahol csak hirdették az evangéliumot. Pál és Szilász láthatták, hogy sokan hitre jutnak Jézus Krisztusban Thesszalonikában, ebben a tehetős európai kereskedelmi központban.
A thesszalonikai megtérőkből kialakult egy gyülekezet, tele fiatal hívőkkel, akiknek szükségük volt újonnan alakult hitük megalapozására. Miután Pál eljött Thesszalonikából, pártfogoltját, Timóteust visszaküldte a gyülekezetbe, hogy felmérje, mennyire egészségesek lelkileg. Timóteus Korinthusban csatlakozott újra Pálhoz, és megnyugtató híreket hozott: a gyülekezet a folyamatos üldöztetés ellenére is hűséges maradt.
Új hívőkhöz illően azonban tele voltak kérdésekkel az evangélium természetére és különösen Jézus második eljövetelére vonatkozóan. Pál azért írta első levelét nekik, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, és bátorítsa a gyülekezetet, hogy növekedjenek, legyenek egyre érettebbek és kitartóbbak, miközben Krisztus visszajövetelét várják.
A Krisztus visszatérésébe vetett remény egyre erősödött, mivel a gyülekezet sok hívő tagja meghalt. Egyesek azt hihették, hogy Jézus még az ő életük során vissza fog térni, és megalapítja teljes uralmát a földön. Ez még nem következett be, és voltak olyanok a gyülekezetben, akik kételkedni kezdtek benne, hogy valaha is bekövetkezik.
Pál írásában bátorította a gyülekezetet, hogy ne csüggedjenek el Krisztus második eljövetelének a késlekedése miatt. Vissza fog térni, ahogyan megígérte; megújult, feltámadott testet ajándékoz övéinek, és vele együtt fognak uralkodni örökké (1Thessz 4,13–18). Ez az ígéret vigaszt kínált nyújtani a gyülekezetnek a gyász közepette, és arra buzdította őket, hogy éberen várják az Úr visszajövetelét (5,1–11).
Addig is, intette őket Pál, éljenek istenfélő életet, miközben várják Krisztus visszatérését. Nem szabad elcsüggedniük az üldözés miatt, sem a hamis tanítók hatására megkérdőjelezniük Pál üzenetének a hitelességét. A gyülekezetnek ki kell tartania abban a tudatban, hogy semmi olyasmivel nem szembesülhetnek ezen a világon, ami megfoszthatná őket a Krisztusban elnyert reménységüktől. Hű az, aki ezeket az ígéreteket tette, ahogyan az egész történelem során az volt, és minden bizonnyal véghez fogja vinni mindazt, amit elkezdett (5,24).
„Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
1Thesszalonika 5,18
