Jézus kiküldi a tizenkettőt
Jézus hatalmat adott az apostoloknak arra, hogy kiűzzék a gonosz lelkeket, és meggyógyítsák a betegeket; ezeket addig csak Jézus tudta megtenni.
Jézus hatalmat adott az apostoloknak arra, hogy kiűzzék a gonosz lelkeket, és meggyógyítsák a betegeket; ezeket addig csak Jézus tudta megtenni.
A Mt 10. fejezete a legelső olyan igehely, amelyben Jézus „apostoloknak” nevezi tizenkét tanítványát. Az „apostol” szó a görög aposztello szóból származik, amely azt jelenti: „kiküldeni”. Jézus hatalmat adott az apostoloknak arra, hogy kiűzzék a gonosz lelkeket, és meggyógyítsák a betegeket; ezeket addig csak Jézus tudta megtenni. Ezután kiküldte őket, hogy menjenek el a többi városba, és hirdessék: „Elközelített a mennyek országa!” (Mt 10,7)
Az egy dolog, hogy Jézus maga képes volt gyógyítani és démonokat űzni, de az, hogy képes volt ezt a hatalmat tanítványaira is ráruházni, még inkább mutatja isteni természetének és hatalmának erejét. Az apostolok nem saját erejükre támaszkodva cselekedtek, hanem teljes mértékben Istenre hagyatkoztak; ennek szemléltetésére adta Jézus nekik azt az utasítást, hogy ne vigyenek magukkal semmit (10,9–10). Azt mondta, egyedül Istenre hagyatkozzanak. Az ő ereje elég lesz ahhoz, hogy megtartsa őket egész útjuk során.
Jézus arra is figyelmeztette őket, hogy ellenállásba fognak ütközni. A 10,16–23 rész figyelmeztetést és vigasztalást is jelentett az évszázadok során mindazoknak, akik hittek Jézusban szerte a világon. Az apostolok maguk is rájöttek, hogy nem mindenki fogadja el azt az üzenetet, amelyet a Jézusban hívők visznek a romlott és bukott világnak. Milliók szembesültek már azzal az ellenállással, amelyről Jézus ezekben a versekben beszélt, és hűségesen elviselték az üldöztetés különféle formáit, még a halált is, várva, hogy a Szentlélek adja a szájukba a szavakat a megpróbáltatások idején. Jézus azt mondta apostolainak, hogy ne aggodalmaskodjanak, amikor letartóztatják őket – és figyeljük meg: azt mondta, „amikor”, nem pedig azt, hogy „ha” (10,19)! Később Júdás kivételével valamennyi tanítványnak része volt ebben a Jézus által előrejelzett ellenállásban. Elhívásuk szilárd, makacs, percről percre szóló hitre, valamint arra vonatkozott, hogy Jézus személye és műve megnyilvánuljon az életükben.
A hatalom, amellyel Jézus felruházta tanítványait, elég volt arra, hogy átsegítse őket bármilyen nehézségen, amellyel utuk során szembekerülhettek, és ez ugyanígy van a mai hívők esetében is.