A nyolcvanas évek végén magyar modern gospel együttes lépett fel egy szomszédos ország olyan gyülekezetében, ahol főleg hagyományos, többszáz éves himnuszokat énekeltek. Az új hangzást többeknek nehéz volt elfogadni, de ez szokás kérdése. Azok viszont, akik a szívükkel imádták az Urat, ráéreztek arra, hogy a fiatalok is ezt teszik, és félre tudták tenni ízlésbeli különbözőségüket. Ha ma elmész ebbe az országba, mindenhol élénk dicsőítéssel találkozol, de éneklik a korábbi idők dicsőítő énekeit is. Ez nem vagy-vagy, hanem is-is. A stílus koronként változhat, de Isten a szíveket nézi.

Egy pesti gyülekezetben, ahol nagyon sokan megfordultak, érdekes dolgot mondott a dicsőítésvezető. Sokakat hallott zenélni, de aki leginkább megfogta, az egy finn lány volt. Egy szál gitárral énekelt, de valami egyedülálló módon, szépen imádta az Urat. 

Hasonlóképpen énekelt Brooke Fraser, amikor bemutatkozott a Hillsong csapatában. A Lord of Lords című dalt ő írta, és a szöveg annyira a Menny felé irányul, a dallam pedig csodaszép. 

Itt sincs nagy felhajtás. Csak egy gitár, és egy lány, aki imádja az Urat. A többiek csak a végén erősítenek rá, de az egész a maga egyszerűségében és irányultságában nagyszerű.

1994-ben hasonló helyzet játszódott le, amikor az Eurovízió dalversenyére a Friderika énekelte Kinek mondjam el vétkeimet című éneket neveztük. Itt értük el a valaha volt legmagasabb helyezésünket, negyedik lett ez a nagyon kedves énekesnő. Egy gitár kíséretével, semmi extra, de elképesztően hatásos – zenében és szövegben egyaránt.

Hasonló helyzet játszódott le, amikor Henderson Dávid bemutatkozott a Voice színpadán. Ott is az egyszerűség és az imádat találkozott, ami nem maradt hatástalan. Érdekesség, hogy abból a zsűriből hárman elkötelezett hívők lettek. 

Persze, lehet nagyzenekarral és kórussal is őszintén dicsőíteni, a fenti példák inkább csak azt mutatták be, mennyire a szív számít, ami egyszerű kísérettel még jobban érzékelhető.

Ahogy a Biblia tudatja: „az Úrnak mindegy, hogy sok vagy kevés által szerez szabadulást” (1. Sámuel 14:6). 

Tegyünk meg mindent, hogy magas szinten játsszunk, hiszen a léviták is nagyon képzett zenészek voltak. Ám ne tartson távol bennünket, ha csak néhány akkordot tudunk. Azt hozzuk, amink van, és Isten szívesen fogadja, csak a szívünk legyen tiszta és felé irányuló. Ha az ő dicsőségét keressük, akkor úgy van jól, amilyen zenei szinten éppen imádjuk őt. A legfontosabb az, ami a mi szívünktől indul, és az ő szívéig ér.