Előfordult már, hogy bűntudatot éreztél, mert a hagyományos csendes idő egyszerűen nem felel meg neked? Ne ess kétségbe! A Szentírás és a keresztény hagyomány története a személyes áhítati stílusok figyelemre méltó sokféleségét tárja elénk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy kapcsolatba lépjünk Istennel. Nézzük meg röviden a Gary Thomas által összeszedett kilenc ilyen utat!

1. A természetkedvelő

A természetkedvelők azok a hívők, akiknek a szíve akkor szárnyal a legjobban Isten felé, amikor kimennek a szabadba, és körülveszik magukat mindazzal, amit Ő teremtett. Isten teremtése, a természet szépsége hajlítja őket az imádat és a dicsőítés felé. Ha egy szobában próbálnának imádkozni, lehajtott fejjel és csukott szemmel, az az egyik legkevésbé hatékony imastílus lenne számukra.

A Zsoltárok 19:2-ben Dávid dicséri a természet azon képességét, hogy fel tudja ébreszteni hideg szívünket Isten meleg jelenlétére: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” Pál apostol hasonló valóságról beszélt a Róma 1:20-ban, amikor ezt írta: „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”. Mindkét író a természetkedvelők által megtapasztalt valóságról tesz tanúbizonyságot – a szabadban való tartózkodás tesz valamit azért, hogy szívünket Istenre ébressze.

A Szentírásban Isten legtöbb megjelenése a szabadban történt – Hágár a sivatagban, Jákob egy folyó mellett, Mózes a hegyen találkozott vele. Maga a földi mennyország képe is az Édenkert volt – nem pedig egy katedrális! Nem egy Starbucks. És pláne nem egy bevásárlóközpont. Ádám és Éva egy kertben élvezte az Istennel való szoros együttlétet.

Ha úgy találod, hogy nem tudsz nyugodtan ülni az íróasztalodnál anélkül, hogy el ne aludnál; vagy ha unatkozol, amikor az ágyadon fekve próbálod átfésülni az áhítatos könyveket, fontold meg, hogy kimész a szabadba, és a természet segítségével felébreszted a szívedet.

2. Az érzékelő

Néhány hívő számára a legjobb útja az Istennel való közösségnek az öt érzékszerv: az ízlelés, a tapintás, a hallás, a látás, sőt a szaglás is. Ahogyan a természetkedvelők lelkileg felébrednek, amikor egy erdőben sétálnak, úgy az érzékelők is lelkileg ráhangolódnak, amikor az érzékszerveiket játékba hozzák. A fenséges zene, a szimbolikus építészet, a kiemelkedő művészet mind ilyen segédeszközök.

Nem vagyunk angyalok vagy szellemi lények, akik a levegőben lebegnek. Isten testtel teremtett minket, és nem szabad meglepődnünk azon, hogy ezeket a testeket arra tudja használni, hogy lelkünket felébressze az Ő jelenlétére. Ez különösen igaz azokra a hívőkre, akiket érzékelőknek nevezhetünk.

Ezékiel és a Jelenések könyve egy olyan Istent tár fel, aki nagyon érzékszervi módon jön: vannak hangos zajok, villogó fények, még édes ízek is. A keleti ortodox istentisztelet, élénk színeivel, intenzív illataival és gyakori érintésével felismeri érzékszerveink játékba hozásának fontosságát.

3. A hagyománytisztelő

A tradicionalisták számára a vallás nem egy elhidegült szó – ez az Istennel való kapcsolatukból fakad. Ezek a hívők nagyra értékelik a rituálék szerepét, amelyek a megerősített viselkedés erejére építenek. Van valami mélységes számukra abban, hogy Istent meghatározott minták szerint imádják – a sajátjuk vagy a történelem mintái szerint. Lehet, hogy életüket az imaidőpontok köré szervezik, és még a keresztény naptár gondos betartását is választhatják, igazodva a hit évszázadaihoz. Az Apostolok Cselekedetei szerint mind Péternek, mind Jánosnak voltak meghatározott imaidőpontjai.

A rituálék megállapítása mellett a hagyománytisztelők gyakran jól használják a keresztény szimbólumokat. Hajlamosak vagyunk gyorsan elfelejteni még a meggyőző felismeréseket és a lélekemelő igazságokat is. A gondosan megválasztott szimbólumok segítenek emlékeztetni minket azokra az igazságokra, amelyek szerint élni akarunk.

A rutin egyesek számára unalmas lehet, mások számára pedig lelkileg altató, de a hagyománytisztelők számára az istentisztelet megszokott mintái úgy működhetnek, mint egy nagy teljesítményű akkumulátor, amely Isten jelenlétének kellemes érzésébe vezeti őket.

4. Az aszkéta

Ha aszkétára gondolsz, gondolj egy szerzetesre vagy apácára. Az aszkéták belsőleg találkoznak Istennel – nem akarják egy csoportos találkozó zavaró tényezőit, mivel inkább kizárják a világot, és magányban és szigorban találkoznak Istennel. Számukra a személyes istentisztelethez a legjobb környezet a csend, zajos vagy színes ingerek nélkül.

Ennek megfelelően az aszkétáknak általában szükségük van arra, hogy rendszeresen egyedül legyenek. Előnyben részesíthetik a magányos elvonulásokat, vagy legalábbis egy csendes helyet, ahol meglehetősen rendezett a környezet. Gyakran egész éjszakai imavirrasztások tartanak és rendszeresen gyakorolják a böjtöt és a keresztény meditációt.

5. Az aktivista

Az aktivisták szeretnek Istennel a konfrontáció örvényében találkozni. Isten csatáit akarják megvívni. Számukra a gyülekezet elsősorban arra szolgál, hogy aláírásokat gyűjtsenek és önkénteseket írjanak fel az evangélium „igazi munkájához”, amely a templomépületen kívül zajlik.

Az aktivisták alkotják a keresztény közösség mozgatórugóit. Lehet, hogy társadalmi irányt vesznek, vagy evangelizációra helyezik a hangsúlyt, de ami aktivistaként jellemzi őket, az az, hogy akkor érzik magukat lelkileg a legélénkebbnek, amikor Isten aktív munkája közepette vannak. Ilyenkor tűnik Isten a legvalóságosabbnak, legközvetlenebbnek és legizgalmasabbnak számukra.

6. A gondoskodó

A gondozók úgy szeretik Istent, hogy másokat szeretnek. A gondoskodás és a szükségletek kielégítése Jézus nevében lelkileg felpezsdíti őket, és egyre közelebb hozza őket az Úrhoz. A gondozók számára a gondozás nem annyira kötelezettség, mint inkább küszöb az Istennel való bensőséges kapcsolat felé.

A gondoskodás túlmutat a beteg emberek ápolásán; magában foglalhatja egy özvegyasszony autójának megjavítását, önkéntes tűzoltóként való szolgálatot, vagy egy betegség gyógymódjának kutatását. A gondoskodót Jézus szavai bátorítják: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg”. (Máté 25:40) Egy gondozó számára Isten akkor tűnik a legközelebbinek, amikor egy beteg gyermek vagy egy fájdalmas barát szemével néz rá.

7. A rajongó

A rajongó szereti a hitének izgalmát és ünneplését. Hajlamosak inkább a kapcsolatokra, és ezért a csoportos istentiszteletet részesítik előnyben. Az Istent dicsőítő más hívők izgalmából táplálkoznak.

A lelkes rajongók Isten misztériumában és természetfeletti erejében is gyönyörködnek. Szeretnek lelki kockázatot vállalni, és abban a reményben ébrednek, hogy Isten valami újat és frisset tesz. A rajongók a Szentírás igazságait nem csak elméletben akarják ismerni, hanem meg akarják tapasztalni és meg akarnak mozdulni általuk. Lelkesedésük hajlamos arra, hogy olyan dolgokat tartsanak magukénak, mint a tánc, a zene, a rajzolás, az éneklés és a dicsőítés más kreatív formái.

Míg a hagyománytisztelőt megnyugtatja a rutin, a rajongó abban a reményben ébred, hogy Isten olyan újszerű módon mozdul meg, ahogyan még soha nem látták őt.

8. A szemlélődő

A kontemplatívokat az Istenhez való érzelmi kötődés, sőt, az Istennek való átadás jellemzi. Ők Isten szerelmesei, és az idejüket Isten jelenlétében akarják tölteni, őt imádva, őt hallgatva, őt élvezve. Az intellektuálisak új dolgokat akarnak megérteni Istenről; az aktivisták Isten csatáit akarják megvívni; a szemlélődők azonban Istent akarják imádni és jobban megismerni.

Ezek a keresztények annyiban hasonlítanak az aszkétákra, hogy az Isten iránti szenvedélyük gyakran magányba vezeti őket, ahol egyszerűen csak csendben ülhetnek és élvezhetik Isten jelenlétét. Az ő jelszavaik a vágy és a kapcsolat, ahogyan azt Jézus a János 15:15-ben megerősíti: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

A szemlélődők szívesen teszik azokat a dolgokat, amelyeket a párok is szeretnek: titkos áhítattal mutatják ki Isten iránti szeretetüket, ajándékot adnak Istennek, mint például egy vers vagy egy névtelen jótékonysági cselekedet. Gyakran kedvelik a naplóírást, mely során felfedezhetik szívük áhítatát.

9. Az intellektuális

Ebben az összefüggésben az „intellektuális” nem feltétlenül azt jelenti, hogy „okos”, hanem inkább azt, hogy a szívük leginkább akkor ébred fel, amikor új dolgokat értenek meg Istenről. Az elméjük nagyon aktív, és az új intellektuális megértés szó szerint szeretetet szül; tiszteletet teremt a Teremtő iránt, ami imádathoz vezet.

Az értelmiségiek általában a bibliatanulmányozást hangsúlyozzák, mint áhítatuk fő támaszát. De egyesek a Biblián túli területeken – biológia, csillagászat, sőt fizika – is kíváncsi elmékkel rendelkeznek. Minél többet értenek az igazságról és Isten világegyeteméről, annál jobban szeretik Őt.

Ahogyan a természetkedvelő alig várja, hogy kijusson a szabadba; az érzékelő alig várja, hogy meglátogassa a katedrálist; az aszkéta a belső világába csöppen; úgy az értelmiségi is Istent keresi egy könyv lapjain, egy inspiráló előadásban vagy prédikációban, vagy elméjének hatalmas töprengéseiben.

A legtöbben keverékek vagyunk

Te a fenti kategóriák melyikébe tartozol? Ne érezd úgy, hogy csak egyet kell választanod; a legtöbben keverékek vagyunk, és sokan közülünk az életkorunk előrehaladtával be- és kilépnek bizonyos temperamentumokból. Nem az a fontos, hogy megtaláld a megfelelő „címkét”, hanem az, hogy megértsd, hogyan kapcsolódsz a legjobban Istenhez, hogy tudatosabban ápolhasd a Teremtőd iránti növekvő szeretetet.

Isten meghatározott tervvel teremtett téged. Bizonyára hasonlóságot fogsz mutatni más hívőkkel, de Istent akkor dicsőítheted leginkább, ha megengeded magadnak, hogy úgy keresd az Ő arcát, hogy tiszteled az Ő teremtő tervét – kezdve a saját lelki alkatoddal.

A Megszentelt utak című könyv sokkal alaposabban foglalkozik az egyes temperamentumokkal, tesztekkel és figyelmeztetésekkel az egyes utak sajátos kísértéseire vonatkozóan. A könyv kapható a Harmat kiadónál.

Forrás: Churchleaders