Miközben az olimpia a világ legjobb sportversenyeit mutatja be, valami még nagyobbat is megmutat: Isten csodáját. Ennek a csodának a megtapasztalása arra inspirálhat bennünket, hogy olimpiai méretű hittel éljünk.
Az olimpiai játékok minden alkalommal inspirálnak bennünket, amikor a sportolók világszerte összegyűlnek egy újabb küzdelemre. A nyári játékok során a versenyzők futnak, úsznak, ugranak vagy éppen bukfenceznek, teljesítményük pedig elvarázsol bennünket. Az olimpikonok személyes útjainak lenyűgöző történetei legalább olyan izgalmasak, mint a sportversenyek. Mindezeken túl azonban az olimpia valami nagyobbat tár fel: Isten csodáját. Isten pillantásai még az aranyéremnél is fényesebben ragyognak át az olimpiai játékokon. Íme 5 mód arra, hogy Isten csodáját az olimpián keresztül lássuk.
1. Az olimpiai játékok a világ minden tájáról jóakarattal hozzák össze az embereket
Miközben az emberek a játékokra készülnek, az olimpiai fáklyát különböző futók adják át egymásnak az olimpiai stadionba vezető úton. Itt egy olyan ceremónia keretében gyújtják meg, amely kifejezi a sok nemzetből érkező résztvevő kölcsönös örömét. Az, ahogy a legkülönbözőbb emberek összekapcsolódnak a pozitív célok elérése érdekében, arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk.” Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” – ahogyan Pál apostol imádkozott az Efézus 3:14-ben.
Az olimpia segít megismerni a nemzetközi kultúrákat, és rokonságot érezni embertársainkkal szerte a világon. A Jelenések 7:9-10 leírja, hogy az emberiség minden részéből származó emberek együtt imádják Istent a mennyben:
„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”
2. Az olimpia rávilágít arra a csodára, ami akkor történhet, ha Isten népe a lehető legjobban használja idejét és tehetségét
„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” – buzdít bennünket az 1Péter 4:10. Az olimpiai játékokat nézve láthatjuk, hogy a világ legtehetségesebb sportolói arra használják adottságaikat, hogy másoknak örömet szerezzenek. Lenyűgöző látni, hogy Isten milyen sok tehetséggel ajándékozta meg az embereket, akik továbbfejlesztették ezeket a képességeket odaadó edzéssel, hogy bevethessék tálentumaikat az olimpián.
A csodálkozás segít nekünk tanulni abból, ami éppen most történik, mert eközben kitágul az időérzékünk. Azok az olimpikonok, akik a tehetségük kibontakoztatásával és teljes körű felhasználásával a legtöbbet hozzák ki az idejükből, megmutatják nekünk, hogy milyen értékes, ha jól használjuk ki a saját időnket és adottságainkat. Ahogy az olimpikonok is a legjobbat hozzák ki az idejükből és a képességeikből, mi is a legjobbat hozhatjuk ki az Istentől kapott erőforrásainkból, és várhatjuk, hogy ennek eredményeként valami csodálatos dolog fog történni.
3. Az olimpia megmutatja, hogy az Istenbe vetett hit hogyan inspirálja az embereket a félelem legyőzésére
Az olimpiai versenyek megkövetelik a sportolóktól, hogy bátran vállaljanak kockázatokat. Bátorságot kell tanúsítaniuk ahhoz, hogy a legmagasabb szintű célokért küzdjenek a sportágukban, miközben erős ellenőrzés és nyomás alatt állnak. Gyakran küzdenek azzal a félelemmel, hogy elmarad a diadalhoz szükséges fizikai és mentális erejük. Hála Istennek, sok olimpikon olyan hívő ember, aki bízik Isten segítségében az útja során.
Az Ézsaiás 41:10-ben Isten ígéretet tesz:
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Ha látjuk, ahogy a hűséges sportolók Istenre támaszkodnak, hogy megerősítse és segítse őket, az megmutatja nekünk a hit csodálatos erejét, amellyel legyőzhetjük a félelmet. Akár érmet nyernek, akár utolsó helyen végeznek, az olimpikonok megmutatják nekünk Krisztus békéjét, amely akkor munkálkodik az életükben, amikor bíznak benne. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” A 2Timóteus 1:7 igazsága mindannyiunkra vonatkozik, akik az Istenbe vetett hitet választjuk a félelem helyett.
4. Az olimpia Isten kegyelmének csodálatos erejét mutatja be, amely minden pillanatban működik
Akár nyernek, akár veszítenek, az olimpiai sportolók megtanulják, hogy egyszerűen csak tegyék a tőlük telhető legjobbat, és fogadják el a versenyek kimenetelét. Nem tudják megjósolni erőfeszítéseik eredményét, de bármi is történik, kegyelemmel végigjárják az utat. Néha az álmaik valóra válnak, és felállhatnak az éremért járó dobogóra. Máskor viszont elmaradnak céljaik elérésétől. A sportszerűség és a jóakarat azonban, amelyet eközben tanúsítanak, a kegyelem csodájára mutat, amelyet Isten mindannyiunknak felkínál. Azok az olimpiai sportolók, akiknek kapcsolatuk van Istennel megmutatják a hitük által munkálkodó hatalmas kegyelmet.
Amikor saját képességeink és körülményeink elmaradnak céljainktól, rátekinthetünk Isten kijelentésére, amelyet Pál apostolnak mondott a 2Korinthus 12:9-ben: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Megelégedettséget is tanulhatunk attól az Istentől, aki erőt ad nekünk, ahogyan Pál írja a Filippi 4:11-13-ban:
„Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.”
Az Istenben bízó olimpikonok útjuk során pillanatról pillanatra megmutatják, hogy Isten kegyelmi ereje ragyogja be az életüket.
5. Az olimpia megmutatja a hit versenyében való céltudatosság és kitartás csodálatos előnyeit
Az olimpiai sportolóknak szigorú edzéseket és kemény versenyeket kell elviselniük. Fegyelmezetten és a céljukra összpontosítva kell kitartaniuk, bármilyen kihívással is szembesülnek útközben. A hit versenyében is a célunkra kell összpontosítanunk, és fegyelmezetten kell bíznunk Istenben az út során, hogy kitartani tudjunk a végsőkig.
„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” – mutat rá az 1Korinthus 9:24-25.
Az olimpiai játékokat figyelve látjuk a csodát, amely abból fakad, hogy a sportolók a legjobbjukat adják. Szurkolunk az olimpikonoknak versenyeik során, mert a történeteik csodát ébresztenek a lelkünkben. Együtt ünnepelünk azokkal a sportolókkal, akik arany-, ezüst- vagy bronzérmet nyernek. Közösen örülünk azokkal az atlétákkal, akik kiválóan fejezik be a versenyszámukat, függetlenül attól, hogy milyen helyezést értek el. Ahogy ezt tesszük, arra motiválódunk, hogy erősek maradjunk a saját hitbeli utunk során.
Miközben az olimpia a világ legjobb sportversenyeit mutatja be, valami még nagyobbat is megmutat: Isten csodáját. Ennek a csodának a megtapasztalása arra inspirálhat bennünket, hogy olimpiai méretű hittel éljünk.
Forrás: Crosswalk
