Nekünk, magyaroknak ismerős mindkét szó, mert a hét törzsfő szövetséget (Vérszerződést) kötött Etelközben, egyesítve erőiket. Mindenki csorgatott a véréből egy kupába, majd mindenki ivott is belőle. Konkrét kötelezettségeket vállaltak, amelyek utódaik számára is érvényesek voltak.

„.A vér egy folyékony kötőszövet, amely a szervezet számára szükséges oxigént és tápanyagokat szállítja a szövetekhez, sejtekhez, valamint az anyagcsere során keletkezett melléktermékeket elszállítja a szövetektől a tüdőbe, a májba vagy a vesébe.”

Vidéken a vér látványa természetes, például, amikor levágják az állatokat.

 „A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (gyűjtőerek). Egy felnőtt embernek átlagosan öt liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik.”

A vér gyakran szerepelt a különböző népek áldozati rítusaiban. Jó esetben csak állatok voltak benne, de a durvábban emberek is. Az áldozat az emberekért történt, mégha sokszor brutálisan torz is volt a kivitelezése.

A vér ezeket teszi értünk: „tápanyagszállítás, oxigén és szén-dioxid szállítás, anyagcsere végtermékek szállítása a kiválasztó szervekhez, hormonok, ionok, vitaminok szállítása, sejtek és immunanyagok szállítása, hőszállítás”.

Keresztre feszítés
Keresztre feszítés

Nagyon mélyen kellett lennie az emberiségnek, hogy Jézusnak, Isten Fiának a vérét kelljen adnia értünk. Nem volt más mód a megmenekülésünkre, csak az a szörnyű kivégzés? Ami ráadásul önkéntes volt. Mert előre megmondta: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” 

„1 literben 20 ezer, összesen 100 ezer csepp vérünk van.”

Vérzett a korbácsolás után, a töviskoronától, a szögektől, és miután meghalt, a lándzsadöféstől. Ez a vér hat azóta, erre való tekintettel nyer bocsánatot mindenki, aki sajnálja elkövetett rossz tetteit, és Istenhez fordul. Akik ott álltak a keresztnél, nem voltak tisztában azzal, hogy a világ legdrágább, legtöbbeken segítő vére folyt ki a gyötrődésnek ama három órájában. Egy cseppje százezrek életét és lelkiismeretét mosta tisztára. Így kötött szövetséget Isten az emberekkel. 

Nekünk nem kell megvágni a kezünket, és csorgatni a vérünket, hogy belépjünk ebbe a szövetségbe. Elég csak Jézus áldozatát elfogadni, és aztán jó irányba változni. El kell dönteni, melyik oldalt választjuk. A világosságét vagy a sötétségét. A szövetség elfogadását, vagy annak elutasítását.

Hogy mi múlik rajta? Minden, az egész életünk. A halálon túli része is.