Szegletkő

Többször utaltak például az épület alapjának a sarkába helyezett, szegletkőnek nevezett nagy kőre, amely kulcsfontosságú volt az épület további része szempontjából. Ezt a zsoltárt sokszor idézi az Újszövetség; világosan kijelenti, hogy az emberiség egyik építkezése során „[a] kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett” (Zsolt 118,22).

A zsoltáros ünnepli az uralkodó király győzelmét, akire a rivális királyságok valamikor megvetéssel tekintettek. A világi birodalmak építői annak idején sikertelennek ítélték őt a királyságát meghódító királyok miatt, idővel azonban megmutatkozott, hogy valójában ünnepelni kell ennek a királynak a győzelmét. Isten az ő népét, Izráel nemzetét fogja felhasználni arra, hogy létrehozza új világrendjét ezen a földön – még akkor is, ha most gyengének, gyarlónak és legyőzöttnek tűnnek.

Az Újszövetségben Péter élő köveknek nevezi a hívőket, akik lelki házzá épülnek fel. Azután Ézsaiás prófétától idéz: „Íme, kiválasztott, becses szegletkövet helyezek el Sionban, és aki hisz abban, nem szégyenül meg.” (1Pt 2,6) Rámutat a lényegre: ahogyan a pogány nemzetek is saját romlásukra vetették el Dávidot, tragikus vég vár mindazokra, akik megbotlanak az Isten által lefektetett szegletkőben, Jézus Krisztusban. Isten szemében drága ez a kő (2,4).

Akik hit által bíznak Jézusban, azok győzelmes néppé épülnek fel – még akkor is, ha ebben az életben nem mindig tűnik így.