Prófétai figyelmeztetés
Jósáfát, Júda jó királya és Aháb, Izráel gonosz királya megegyeztek, hogy együtt harcolnak Arám királya ellen, és visszafoglalják tőle Rámót-Gileádot.
Jósáfát, Júda jó királya és Aháb, Izráel gonosz királya megegyeztek, hogy együtt harcolnak Arám királya ellen, és visszafoglalják tőle Rámót-Gileádot.
Mielőtt csatába indultak volna, Jósáfát kikérte az Úr tanácsát. Aháb győzni akart, ezért maga is hajlott rá, hogy Isten vezetését kérjék, de ez csak addig érdekelte, amíg Isten azt mondta, amit ő hallani akart. Aháb négyszáz prófétája igyekezett megfelelni ennek az elvárásnak, így tehát amikor összegyűltek, mind arra biztatták Ahábot, hogy vonuljon hadba, Isten neki fogja adni a területet.
Jósáfát külön kérésére Aháb Míkájehú prófétát is hívatta. Aháb sérelmezte, hogy Míkájehú soha nem jövendölt neki semmi jót, és feltételezte, hogy ezúttal is mást fog mondani, mint a többi próféta. Elsőre azonban úgy tűnt, hogy Isten prófétája egyetért az előtte szólókkal. Aháb azonban tovább faggatta, mert az volt az érzése, hogy a prófétának volna további mondanivalója is. A próféta második üzenete rejtélyes megfogalmazásban ugyan, de egyértelmű figyelmeztetést közölt. Lényegében arról volt szó, hogy Isten elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda seregére, amely végül Aháb király halálához vezet. Jósáfát és Aháb a figyelmeztetés ellenére mégis csatába vonult, és súlyos vereséget szenvedett. Aháb látszólag véletlen balesetben bekövetkezett halála minden kétséget kizáróan tanúsította, hogy Míkájehú próféta valóban Isten üzenetét közölte.
Isten igéje a történelem folyamán nagyon sokféle reakciót váltott ki. Vannak, akik tisztelik Istent, és törekszenek rá, hogy a szerinte helyes úton járjanak. Ők alázattal, bűnbánattal és engedelmességgel felelnek Isten igéjére. Mások, mint például Jézus korának a vallási vezetői, elárulják magukról, hogy kemény a szívük, a fülük pedig süket arra, hogy meghallják Isten parancsait és intéseit. Jézus folyamatosan bírálta ezeknek a „vak vezetőknek” a működését. Azt mondta róluk, hogy nemcsak ők maguk tévelyegnek, de másokat is Isten elleni lázadásba visznek (Mt 15,14; 23,16.24). Ehhez a négyszáz hamis prófétához hasonlóan Jézus korának a vallási vezetői is rossz irányba vitték az embereket, a kárhozat és a pusztulás felé. Jézus, a legnagyobb és igazi próféta kijelentette, hogy magatartásuk semmi jóra nem vezet, és megmutatta nekik az élet útját. De Ahábhoz hasonlóan ők sem hallották meg e szavak üzenetét.